végül 45 perc alatt átértünk apámékhoz, az első 450 métert nagyon ügyesen sétálta le á., aztán egy ponton megunta és sztrájkba lépett, így mondjuk viszont haladtunk. a villamoson végig illedelmes kisifúként ült az ölemben, teljesen elbűvölve ezzel a néniket és bácsikat. ilyenkor nem jön rosszul, hogy meg van illetődve az idegenektől, eléggé parázom ugyanis a nyilvánosan zajló akaratmegnyilvánulásaitól (ki mit fog gondolni, gáz anyának tartanak majd stb. hülyeségek). mindenesetre tökjó élmény volt az egész, annyira klassz, hogy neki még minden kaland, egészen más szemmel ülök így én is a 14-es villamoson.

a papáéknál kaptunk finom rántotta-reggelit, szerencsére á. is imád enni, sőt, igaziból az egész család azon röhög, hogy minden második fotón éppen eszik. aztán megérkezett n., majd délután d. is, és ezek mindig olyan jó hangulatú napok (leszámítva, amikor apám beszólogat a.-nak, de szerencsére ezeket a helyzeteket egyre jobban le tudom pergetni magamról, és már nem érzem feladatomnak megvédeni a.-t). d. nemrég egy nagyon durva fogyáson ment keresztül, amit az elmúlt években sok-sok ezzel kapcsolatos kudarc, és következményes bénultság, önutálat és depresszió előzött meg. mindig ő volt a nemtitkolt kedvencem a családból (mármint a. két fia közül), és annyira jó látni, hogy segít neki a terápia, és jobban érzi magát a bőrében, az életében. persze, most épp mindenféle párkapcsolati zűrökben van benne, erről beszélgettünk főleg tegnap, nem rossz néha férfiszemszögből szemlélni nekem sem a dolgokat, aka a belülről nagyon is logikus női viselkedést. 

este n. hazadobott minket kocsival, és ma először elég volt 25 perc cardio, és utána csak lefeküdtem á. mellé az ágyba, és relaxáltam, amíg azt nem éreztem, hogy most már biztosan mélyen alszik. annyira cuki, már teljesen átállt az új rendre, és a mese után lelkesen követeli a tá-t, azaz a(z altatós) táncot.