blogvember

láttam i.-nél ezt a blogvembert, és egyrészt remélem, hogy ő fog írni, másrészt, gondoltam, hogy megpróbálom én is, úgysem ártana valamivel a befoldozi a korábbinál is szitább önéletrajzi memóriám lyukait.

tegnap szülinapom volt, ami a második volt á. anyukájaként (és ezerszer jobb, mint az első, amikor én még szerintem a nemtudomhanyadik trimeszter hormonőrületében voltam, és minden olyan hihetetlenül bonyolultnak és megugorhatatlannak tűnt, és épphogy belefértem a terhesség előtti szoknyáimba, ami elkeserített, miközben tudtam, hogy épp szörnyen türelmetlen vagyok magammal). reggel leautóztunk n.-val a nyaralóba, levinni pár cuccot, és soha nem hittem volna, hogy egyszer lesz ilyen, de annyira szeretek már vezetni, hogy nem is bántam, hogy n. ujja megsérült a pakolás alatt, és visszafelé is én ültem a volánnál. megálltunk szokás szerint a kedvenc rétsági kávézónkban (kicsit izgultam, hogy nyitva lesznek-e - az ünnepnapos szülinapok átka), kaptam minifánkokat a latte mellé, és nagyon jó volt a bőrömben lenni. gyönyörű őszi színek vannak mindenfelé, a napsütés pedig a legnagyobb ajándék nekem (már amikor el tudok épp vonatkoztatni attól, hogy mit is jelent az a bolygó szempotjából, hogy november elején még 20 fok van). várom, hogy á.-t is jobban be tudjam vonni ezekbe az élményekbe, de ő így 15 hónaposan még inkább a sárgöröngyöket és botokat-kavicsokat-gesztenyéket élvezi, semmint a mindenféle színű faleveleket. 

délután jött anyukám egy 10-15 fős családnak elegendő kaja kíséretében, meg b., kaptam tortát, amire a nagyi és á. együtt potyogtatták ("po! po!") rá az áfonyákat, szóval értelemszerűen életem legszebb tortája volt. kellő mennyiségű pezsgő elfogyasztása után pingpongoztunk a kertben, és csak kicsit voltam mérges, hogy n. győzött. (de egy kicsit tényleg az voltam.)

szóval ez egy nagyon klassz szülinap volt, és annyira, de annyira jó látni, hogy a kisfiam így ragaszkodik a nagyihoz meg n.-hoz. konkrétan őket keresi (újabban főleg n.-t) az összes fotóalbumban, amiket állandóan le kell venni, és megmutatni benne a baba-n.-t meg a pici-n.-t. mondjuk, az ultimate kedvencem, hogy bárki elmegy vécére, akkor azonnal elkezd mutogatni, és kiabálni, hogy "pi pi pi be pi!", hozzátéve az illető nevét is. ennyit a diszkrécióról.