tegnap megejtettük a szokásos hétvégi látogatásunkat a papáéknál, ráadásul n. argentin pasija egyszercsak megérkezett a napokban meglepetésből, szóval ő is csatlakozott hozzánk, á. pedig megkapta élete első focimezét (éljen). azt leszámítva, hogy apám benyomott, mint az albán szamár (mentségére, hogy pénteken temették el egy nagyon jó barátját, akit én is nagyon szerettem - azon kevesek közé tartozott apám köreiben, akinek fantasztikusan szeretetteli és őszinte kisugárzása volt. nem mellesleg az ő első vizslájuk volt a mi vizslánk barátnője, és ők vállalták be kétszer is a vizslaalmot), tökjó volt, jó érzés családnak lenni, mégha teljesen irreguláris család vagyunk is. á. felfedezte a szekrénybe bújás varázsát, mondtam is neki, hogy ha elege van az emberekből (továbbra sem favorizálja a "nagy" társaságot), oda mindig elmenekülhet.  

este pedig - á. születése óta először - megpróbáltunk a tévén nézni filmet v.-ral. párszor felnyüszögött közben á. (pont a gyerekszobával határos falnál van a készülék), de szerintem az inkább a nátha, és nem a hangok miatt volt. 

szóval ilyen frenetikusan izgalmas dolgok zajlanak az életemben, meg hogy kiolvastam a bartis attila-könyvet, és mindjárt utolérem magam a fotóalbummal is, amit á. születése óta ragasztgatok kitartóan. ma viszont elmegyek vacsizni egy barátnőmmel. már ha ébren bírok maradni addig.