szóval tegnap durva torokfájással ébredtem, aztán már miközben úton voltam a terápiámra, éreztem, hogy megy fel a lázam. valószínűleg nem függetlenül ettől, végigbömbiztem az ülés első felét, néha teljesen reménytelen párkapcsolati analfabétának érzem magam, és közben persze haragszom is magamra, amiért nem tudok nagyvonalúbb lenni, amiért még mindig olyan könnyű benyomni a triggerpontjaimat. 

valahogy hazavonszoltam magam, aztán a nap további részét lázködben töltöttem, szerencsére á.-nak elég volt, hogy mesélek meg a földön játszom vele, aztán jött anyukám is segíteni. az esti rutinban pedig cseréltünk v.-ral, valószínűleg két lépést sem tudtam volna tenni a rámkötött 11,5 kilóval, szóval a fürdetés után nemes egyszerűséggel kivontam magam a forgalomból. ilyenkor nagyon érzem amúgy, hogy mekkora mázlista vagyok, egyrészt, hogy anyukám a munka ellenére is ennyire elérhető és lelkes, másrészt, hogy az elejétől figyeltünk arra, hogy bizonyos rutinok ne csak hozzám kötődjenek, így egy ilyen vis major esetén sincs komoly fennakadás. mondjuk most reggel a szokásosnál is hosszabban bújt á., alig tudtam otthagyni az ágyban, szóval gondolom, ez az ára a tegnap esti "szabadságomnak".

amúgy annyira jó, hogy kedvenc olvasós influenszeremnek egy bő fél évvel idősebb kisfia van, mint á., mert így mindig jönnek a szuper ajánlások. most is fellelkesültem, hogy alábbhagyott a fejfájásom, és gyorsan vettem pár új könyvet. elvileg á.-nak, gyakorlatilag legalább felerészben magamnak. (azt mondtam már, hogy a jelenlegi szókincsében a könyv szó is szerepel? aaannyira odáig vagyok ezért is.)