huhh, teljesen elhavazódtam, a héten nekem is annyi szociális életem volt, mint a régi szép időkben, egészen feltöltődtem. ilyenkor kicsit tanácstalan vagyok, hogy tényleg hogyan is kéne nekiállnom önmagam megszeretgetésének, előbb az intro- vagy az extravertált énemet kéne kielégítenem. bár a kettő valószínűleg össze van kapcsolva, és bármelyik kap egy kis muníciót, elkezdem magam sokkal-sokkal jobban (azaz önmagamnak) érezni.

a hálaadás idén is szuper volt, persze, megint aggódtunk egy picit - megint feleslegesen - a kaja mennyiségén. ezt már biztosan írtam valamelyik évben, hogy van egy csomó barátunk, aki szinte az év eseményeként várja ezt a napot, és ez annyira megható és jóleső. á. minden várakozásunkat felülmúlta - teljesen jól elvolt, mindenki nevét megtanulta, és ide-oda sasszézott kíváncsiskodva az emberek között a kis űrhajós szettjében. képet, persze, konkrétan nullát csináltunk, annyira elvisz ilyenkor mindenkit az együttlét, és ez is annyira klassz. az este végén néhányan kikeresgélték a saját hálacetlijeiket a korábbi évekből, 2017-ben volt az első alkalom, már el is felejtettem, hogy olyan régen. és ezt ugyan idén nem írtam fel a hálalistámra, de igazán hálás vagyok ezért a 7 éves hagyományért, és hogy ennyi ember van az életemben-életünkben, akikkel jólesik együtt ünnepelni, és nem szab határt sem a kijárási tilalom, sem a kisgyerekes életmód.