megint egy session végét várom, megint valami új elejét. rettenetesen dühít a rigiditásom, ami nem engedi, hogy ne foglalkozzak a teszttel. szerintem mostanra tényleg maximum tízet nem tudok fejből a többezer kérdés közül, és ez egészen biztosan nem normális. közben ki van találva az egész kedd délután, tisztára mint a vizsgaidőszakokban, amikor egy a4-es oldalnyi vágyat-teendőt írtam össze, hogy ne felejtsem el, van élet a tanulás után is.

nem tudom, mikor fogok felnőni. bizonyos szempont(ok)ból nyilván már megtörtént, de ha van fél órám az esti program előtt, akkor még mindig hamarabb jut eszembe elképesztő összegekért virágokat meg luxi szappant venni a wild flower bar-ban, mint hogy normális kajákkal rakjam tele a hűtőt. 

néha annyira nehéz eldönteni, hogy azért vagyok négy napig - kis túlzással - ugyanabban a farmer-póló-pulcsi szettben, mert annyira nyűgös vagyok, hogy már minden mindegy, vagy azért, mert alapvetően az összes flancok nélkül is jól vagyok a bőrömben. 

szóval lehet, hogy mindkettő.

és én tudom, hogy minden márciusban ez van, hogy tél és hó, de azért egy kicsit örülnék, ha nem kéne tartósan visszaváltanom bokacsizmára (a pufikabátról nem is beszélve).

szóval ez most egy ilyen öltözködős poszt lett.

néha megint nem ismerek magamra, de abban a jó értelemben, hogy például mi az, hogy nem zúgolódom hisztérikusan, hogy március másodikán is zuhog a hó meg mínuszfokok vannak, hanem engedem, hogy hasson rám a télnek az a része, ami tagadhatatlanul gyönyörű. 

elkezdtem egy újabb gyakorlatot, szakorvosjelöltként az utolsót. kezdem nagyon kinőni ezt a cipőt, ez is tagadhatatlan. (na nem az, hogy mindent tudok, de ez a helyzet, amiben én vagyok a kicsi és az újonc, ez egyre nehezebben megy.) készülök az áprilisi tesztvizsgára, közben gondolatban már a hosszú hétvége utazását tervezem meg a nyarat meg a szakorvosi szobámba, hogy milyen képeket fogok bekeretezni.

a hétvégén coming of age-napokat is tartottam, most tanultam, hogy erre van egy külön szakkifejezés. a lady bird mondjuk sokkal nagyobb harangzúgást kapott, mint amennyire egyedi volt, a perks of being a wallflower vagy palo alto is ezerszer jobban lenyűgözött anno, nem beszélve a juno-ról, amit most k. eszembe juttatott, és muszáj volt újranéznem. meg valami the edge of seventeen-t is tegnap hajnalban, amiből leginkább azt a következtetést vontam le, hogy tulajdonképpen én egy egészen boldog tinédzser voltam. nem is tűnt fel, mikor kezdtem el felnőni, mondjuk biztos, hogy nem tizenhét évesen.