tegnap csak egy reggeli kliensem volt, úgyhogy utána elmentem reggelizni a panini helyén nyílt noah nevű helyre. ettem már izgibb bundáskenyeret életemben, de á. születése óta mindig szuper élmény egyedül enni nyugiban egy szépen terített asztalnál. 

megpróbáltam délután levágni á. haját, mert már kriminálisan a szemébe lógott - alvás közben még csak-csak hagyta, de amikor ébren szerettem volna rajta igazítani, mintha a bőrét nyúztam volna, úgy visított. úgyhogy a fodrászok egy darabig még biztosan nem belőlünk fognak meggazdagodni. aztán voltunk a fancynek kikiáltott távolabbi játszótéren m.-ékkal, á.-nak elég hosszú idő kellett, hogy az új terepen feloldódjon, de a végére azért sikerült az összes kaput és ablakot legalább ötvenszer kinyitni-becsukni. m. már a második babáját várja (a fiúk egyidősek), és nem mondom, hogy nem irigylem. két éve kábé ilyenkor estem teherbe, szinte hajszál pontosan ugyanígy volt a ciklusom, és meglehetősen sokat álmodoztam már arról, hogy milyen szép lenne, ha most foganna a tesó is. viszont ma olyan brutális torokfájással ébredtem, aztán pár óra múlva megérkezett a brutális láz, hogy tartok tőle, idén tényleg csak a covid-tesztem lehetne pozitív novemberben. 

mintha az immunrendszerem szabadságot vett volna ki. nyaff.