a "már csak azt kéne kitalálnom, mi az, amiből visszább tudok venni az életemben" helyett szeptemberben kezdődik az újabb képzés, egyelőre odáig jutottam, hogy (1) pánikolok, mert (a) túl sok lesz időben-energiában, és nem fog menni. (b) túl sok lesz agyilag, és én igaziból tökhülye vagyok. (c) semmi időm nem marad sorozatot nézni regenerálódni, mást csinálni, és emiatt konstans kibírhatatlan leszek. (2) hisztizek, mert (a) megint be kell jelentkezni a dékániba, akikkel folyamatos - és meglehetősen egyoldalú - levelezésben állok már most, és ahol (b) megint papíralapú indexem lesz, amihez (c) holnap, az ügyelet után még mehetek igazolványképet csináltatni. (3) szorongok, amiért nem találtam meg egyelőre az összes könyvet, ami a kötelező olvasmányokat tartalmazza, és amúgy is mi van, ha az egészből egy kukkot nem fogok érteni. 

ezt leszámítva nagyon elégedett vagyok. például átrendeztem a kórházi szobám, behoztam két növényemet, kivitettem egy tökfölösleges második íróasztalt, és feltettem a falra még csomó képet. többet b. csinált még a 80-as években amerikában, teljesen amatőr képek, mégis van valami a hangulatukban, amit nagyon szeretek. 

(ilyenkor mindig fellángol a fotózás megtanulása iránti igényem is, de valami azt súgja, hogy még egy tanfolyam már tényleg sok lenne. szmájli.)

szívem szerint listáznám most én is, amikről írni szeretnék, de tudom, hogy amikor legközelebb ide jutok egy hónap múlva, úgyis már valami teljesen más témám lesz, szóval tökéletesen felesleges.

a nyaralás a triónk szempontjából szerintem csodálatos volt, montenegro pedig ha nem is életem országa, de örülök, hogy láttam. mondjuk most épp, szokásomhoz híven, már a következő utazáson kattogok, ami - hatásszünet - nem más lesz, mint izland! igazi szülinapi ajándék, valami egészen fantasztikusan be vagyok zsongva, pedig pár hónapot még várnom kell rá.

a szigeten 3 és fél napot voltam kint, zeneileg ismét bebizonyosodott, hogy nem az én műfajom, viszont a son lux gyönyörű volt, florence pedig, hát, rá nincsenek szavaim. maradjunk annyiban, hogy a cosmic love-ot és a shake it out-ot (meg valami ismeretlen dalt) végigbőgtem, a többit meg végigvigyorogtam üdvözült mosollyal az arcomon. utána hajóval mentünk a jászaira, utána pedig életemben először ültem olyan autóban, ami nagyon menő. nyilván kikunyeráltam, hogy a szabadsághíd és hűvösvölgy érintésével vigyenek haza.

ja, és irtó expert vagyok csillámtetkó- és kitűző/hűtőmágnes-készítésben, viszont egyelőre a teszt alapján 2 pont még hiányzik ahhoz, hogy kényszeres vásárló legyek. huhh.

ma egy bácsi, ahogy jöttem a másodállós ügyeletem felé, és letértem a járdáról az úttestre, hogy ők elférjenek, megállított, és azt mondta, "aki jó ember, az kis helyen is elfér". aztán meglapogatta a vállamat párszor, és továbbment. 

annyira jó mindenhol.