tegnap elvonszoltam magam a közeli plázába, ahová sose gondoltam volna az elmúlt években, hogy valaha fogok még járni, de egyébként ez volt életem első plázája még gyerekként, és akkor nagyon menőnek tűnt, és volt középen a földszinten egy koripálya, ahol szinte mindig kevesen voltak, és lehetett nagyokat siklani. itt sikerült egyszer úgy fenékre esnem, hogy elrepedt a farokcsontom, ami után még évekig sajgott bizonyos testhelyzetekben (amire igaziból baromi büszke voltam, hogy nekem milyen maradandó harci sérülésem van, egy tizenegy évesnek sem volt ilyenje a környezetemben!).

mivel szinte mindent online vásárolok, most szembesültem csak azzal, hogy közeledik a november közepe, azaz a karácsony. mondjuk én tényleg nagyon szeretem ezeket a csöpögős christmas playlisteket, így abszolút megihletődtem a santa claus is coming to town hallatán, vettem is gyorsan pár újabb felesleges és annyira giccses, hogy az már szép karácsonyfadíszt a tigerben. a patikában - ahová tulajdonképpen mentem - felvásároltam a mindenféle szoptatáskompatibilis köhögéscsillapító cuccot, illetve szembemenve azzal az alapelvemmel, miszerint antibiotikumot csak akkor, ha egészen biztos a felülfertőződés, kiváltottam egy dobozzal abból is. beismerő vallomás önmagamnak, hogy meglehetősen meg vagyok ijedve a nulla javulást mutató tüneteimtől.