elmondani nem tudom, mennyire várom, hogy kialakuljon a közös családi immunitásunk, tejóég. egyelőre abban a fázisban vagyunk, hogy pattogtatjuk egymásnak ide-oda a kórokozókat, szóval most megint egyel taknyosabb vagyok én is, mint ami jó esne. nyafffffff. persze közben meg, sose legyen ennél nagyobb bajunk, mint hogy beköltöztek a házunkba az őszi-téli vírusok. 

tegnap megjártam a fogorvost is végre, nyár óta húzódott egy kezelés, ha minden jól megy, most már csak két alkalommal kell mennem. minden alkalommal sokkol, hogy mennyi autó van a városban, hogy ennyi ember ingázik napi szinten, vállalva ezt az idegőrlő csúcsforgalmat. hazafele mondjuk már klassz volt, mivel minden alternatívára dugót írt, ezért az általam ismert és kedvelt útvonalon jöttem, át az erzsébet hídon, és aztán végig a pesti rakparton. annyira szeretem a kivilágított budapestet, remélem előbb-utóbb á. is megszereti az autókázást, és akkor lehet vele is krúzolni.

közben megérkeztek a geopenes könyvek, el is kezdtem a nevem lucy bartont, nagyon tetszik eddig. a héten kábé minden nap jön csomagunk, kicsit kezd deja vu-m lenni, tisztára, mint az első covidos időszak, csak akkor a kórházi vizitek alatt kellett állandóan kirohangásznom az újabb ruhaszállítmányért. most legalább könyvek meg gyerekjátékok érkeznek főleg, bár most láttam meg "véletlenül", hogy a massimo duttiban is van black friday. ami egyben azt is jelenti, hogy a hétvégén hálaadááás! (mármint tudom, hogy csütörtökön van az amerikai thanksgiving, csak mi a gyerekes üzemmód miatt szombat délutántól tartjuk n.-val a saját verziónkat.)