tegnap á. tornája előtt találkoztunk végre b.-val, amit már jó két hónapja szervezünk, csak valamelyikünknek mindig közbejött valami. most viszont mindenki közepesen egészséges, és időben el  is tudtam indulni, szóval beültünk a lui nevű kis kávézóba. annyira cuki az a hely, meg eleve, az egész szabadság tér-környéket nagyon szeretem a varázslatos szecessziós épületeivel. persze, a kis túrós-vaníliás táskámat végül nagyrészt á. pusztította el - cserébe, ha szakaszosan is, de tudtunk némi felnőtt beszélgetést folytatni. b.-nak nemrég kérte meg a kezét a pasija, most lett kész a gyönyörű jegygyűrűje, és erről mesélt főleg, meg hogy a hétvégén párizsban voltak ünnepelni. ő mostanában a harmadik barátnőm, aki felnőtt fejjel jár először párizsban, és teljesen beleszeret, szóval erősen gondolkodom, hogy mégiscsak meg kéne nézni újra nekem is friss szemmel. májusban lesz az esküvőjük, kifejezetten szűk körben - nagyon cuki volt b., amikor ránézett á.-ra, és leesett neki, hogy ők bizony gyerekekkel sem számoltak. gyorsan megnyugtattam, hogy én is inkább azzal számolok, hogy addigra ellesz egy fél éjszakát a nagyival, és lehet egyet nélküle partizni.