hogy a legpicibb dolgoknak is tudok örülni, együtt jár azzal, hogy viszont hasonlóan kicsinységektől szomorú is leszek. nincs most különösebben aktuális, csak szeretném néha, ha függetlenebb tudnék lenni a körülményektől, a másoktól. nem tudom, hogy fogok tudni aludni, túl sok az illat körülöttem, főleg aceton meg körömlakk meg füstölő, elhasználtam a tavalyi maradékot, muszáj volt, annyira karácsonyi hangulatom van már napok óta.
azt hiszem, egész másképp alakult volna a lelkem világa, ha anno, amikor először olvasom a sétát, ismerem a cocorosie-t hozzá. annyira rések nélkül illik egymáshoz a kettő, hogy közösen még perfekcionistább valakit neveltek volna belőlem.
mindenkit és mindent szeretek mostanában nagyon. ellenben ijesztő, mennyire képtelen vagyok csinálni bármit. a futás nem csinálás, se a körömlakkok kiselejtezése, pedig már arra is csak hosszú napok alatt beszéltem rá magam. nem is maradt egy pirosom se, utalhatnák végre a novemberi ösztöndíjat. bár j. szerint nekem nem áll jól a piros a körmömön, kurvás leszek tőle, csak ő szebben fogalmazott. most világoskék meg zöld, illik a pizsamámhoz, nem is öltözöm át reggel (annál később kelhetek). szóval nem mennek a dolgok, ma is a teraszon fetrengtem órákon át, pokrócokba csavarva, tiszta davos-dorf, én meg vagyok madame chauchat. csak én nem kéretném magam annyit. najóó, még áthúztam az ágyneműmet, és hajat mostam, és megszültem e.nek az eötvösös levelet (k. szerint "királyat rittyentettem"), de arra is minimum fél órát készültem lelkiekben. és félreértés ne essék, nem zavar ez engem egyáltalán, csak kicsit aggódom, mi lesz vizsgaidőszakban.
oké, kivételesen túloztam, mert eszem ágában nincs aggódni, addig még túl sok minden lesz, amit tudok (színház és opera és parov stelar), és (izgulizgul) még több, amit egyelőre csak remélek. de azt nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése