ehhem-ehhem.

jessie óta (aki az előző héten az életem, de minimum az ép elmém mentette meg, és gyönyörűokoscukiság) golden retrivert akarok, gyereket meg úgy tizennyolc éves korom óta (mármint majd úgy valamikorra tervezve), mostantól viszont a kettőt szinkron és nagyon.

a gyerekgyógyászat pedig (lekopogom) talán nem is lesz olyan förtelmes, eddig legalábbis se levegőnek nem néztek, se lenyakazni nem akartak, amiért két óra után le óhajtottam lépni. e. pedig most mondta, hogy talált nekem hipnoterapeutát, aki családállító is, ami több, mint felvillanyozó. minden elvemmel szembe menve, kénytelen leszek mégis várni az őszt.

big fish.

nos, visszatértem az életbe. megint megtanulható volt a megtanulhatatlan, teljesíthető a lehetetlen, és persze megint akkora patáliát csaptam körülötte, mint amilyet előre láthatólag nyolcvan éves koromban is fogok. szívem szerint striguláznám mostantól, egyen túl vagyok, már csak sok van hátra, mintha azzal bármi könnyebben telne, többemeletes rovátkákat húznék. ha nem lennék ennyire karótnyelt jólnevelt, apró fecnikre tépném a szülészetkönyv összes lapját, ökölbe szorul most is a kezem a nonszensztől, hogy nekem a forgási rendellenességeket meg a petefészek carcinoma stádiumbeosztását kelljen tanulnom leendő pszichiáterként (vagy fülorrgégészként, vagy reumatológusként, egyremegy, csak valaki reformálja már meg ezt a teljesen értelmetlen rendszert).

meg hogy emiatt ne lássam b.t egy hétig, emiatt ne beszéljek senki mással, még r.val is jószerivel annyi szót váltottunk csak, ami a tananyaggal volt kapcsolatos (najóóó, meg amikor felváltva hisztiztünk). és oké, ez a hétvége most busásan kárpótolt, b.ból is, napsütésből is, de úgy unom már ezt a szórványos szexuális életet hullámzást, komolyan úgy.

úgyhogy most az a nagynagy elhatározásom, hogy (a hátralévő augusztus kivételével) minden nap fogok tételt kidolgozni a gyerekből, és akkor nem lesz talán ekkora a pánik, de előtte még regenerálódom egy picinykét, hogy legyen energiám a szociális élethez, fárasztó ez az enerváltság. elvégre most van nyár, és annyi mindenkit hanyagoltam el önzőbunkó módon.
vonattal jöttem amúgy ma haza kaposvártól, kiskoromban kuriózum volt a vonatozás, tisztán emlékszem az első alkalomra szüleimmel (pedig igencsak szórványos emlékeim vannak), aztán az összes osztálykirándulás meg vándortábor előtti izgalomra, hogy kupés lesz-e vagy sem, lesz-e úgy hely, ahogy elterveztük, hányan integetnek vissza az autókból. és fura, mert az a mávcsodája személyvonat dombóvárig, hát az nagyon nem ólinklúzív, mégis szeretem még mindig, hiába ragadok combostul az üléshez. még azt a mocskos vonatillatot, azt is szeretem legtitokban. az egyik nyúlfarknyi állomáson egy billmurray-arcú, nagypocakú vonatirányító* bácsit láttam, hóna alá csapta azt az izét, amit lengetnie kell, úgy lépett oda peckesen a sínekhez, kaparta a torkom mégis a sírás. jó lenne néha belelátni a szívembe, mit miért gondol.



*: nem tudom rá a szakszót, bocsi.

confused.

valami átkozottul nyomaszt, nyomja a hasam, nyomja a mellkasom, nyomja a méhem, harmincfokos lakásban ráz magamtól a hideg. csomó konkrét okom van/lenne rá, mégis ez marad, ez a diffúz, ömlesztett szorongás, hiába veszem sorban külön-külön, hogy a szüleim, hogy a holfogoklakni/hazaköltözés, hogy az ügyeletmaeste, hogy a bármikorműtétrebeosztás (az a durva, hogy nekem tényleg sírhatnékom van, amikor belevágnak egy szövetbe, pedig a császármetszés egy cuki műtét [mármint cuki a végeredménye], mégis iszonyodom az egésztől, gyűlölöm, hogy ott kell állnom, fognom a fémizéket), hogy a pénztelenség, hogy a szigorlat. olykor összetévesztem a szomorúságot az éhséggel, aztán persze már betömöm a kétszázforintos pizzát (ezt is deunom már), pedig legalább fogyhatnék, ha már lelkinyomor van. röhögök magamon, amikor eszembe jut a nonszensz, hogy a nyár a kedvencem, hogy ezt várom egész évben, mégis, amire vissza tudok emlékezni, augusztusban mindig válság van. sajnálom b.t magam mellett, sajnálom, mert nem tudok most adni (elfogadni se nagyon), és fogalmam nincs, meddig fog tartani ezúttal a most, vagy hogy érdemes-e kibírnia.

úgy szeretnék jódolgot is írni, mindenki nyaral meg pasizik meg tervez, nem igaz, hogy ennyire el legyek cseszve. n. volt állításon szombaton, annak például örülök nagyon, meg hogy újabban egész sokat dumáltunk. folyamatban van a goki-s ügyintézésem is, mondjuk csak novemberben lesz esedékes, de végre nem csak a csodát várom, hanem lépek az érdekemben. találkoztam k.n.vel is, jó volt nagyon, meg előtte a hétvége b.nál. jut eszembe, igaziból megtanultam gitározni! najóóó, de legalábbis a wicked game-t el tudom prüntyögni, és ezzel tökéletesen elégedett is vagyok. 

nem is olyan rossz nekem, na. csak valaki tudomására hozhatná ezt a testem görcsgombócainak is.