meg kell tanulnom nem hisztisnek lenni a kimerültségtől, ez most már biztos. szerintem ugyan természetes, hogy használhatatlan vagyok, hogy senkihez nem akarok szólni, hogy fáj a metró és fáj a hajam, hogy irritál a legcukibb előttem totyorgó bácsi is, ha az elmúlt héten (jó, tudom, még nincs vége) átlag két nap alatt aludtam annyit, amennyit úgy különben egy éjszaka alatt szoktam. ó, és köszönöm az egyetemnek, hogy ismét elvette a kedvem a klinikumtól, hogy még egy szak, amihez hiába álltam hozzá várakozásteljes pozitívsággal, az lett belőle, ami. valami furcsa oknál fogva ugyanis azt is természetesnek tartom, hogy huszonnégy éves nő létemre nem szeretem, ha felmosórongynak meg levegőnek néznek. nem is tudom, melyik a felháborítóbb.
négy napja érzem állandó jelleggel, hogy ez téboly. hogy sose lesz vége, hogy legszívesebben bekucorognám magam az ágy sarkába, körülvenném magam zongorazenével, és nem mozdulnék legalább ugyanennyi ideig mostantól. talán szerdán tűnt a legelérhetetlenebbnek, amikor t.nál tanultuk a gyerekgyógyot, komolyan kétségbe voltam esve, amiért a napok elfelejtettek múlni, és soha nem jön el a péntek. mintha abban lenne mit várni, mehetünk a szimpatikus, tökéletesen sztereotíp módon vadállat sebészünkhöz. kicsit unalmas, amit nyújtani tudnak, kicsit elég volt már mindenből.
e. viszont igazi gyakorlaton van, gyerekpszichiátrián (mi is voltunk a vadaskertben a héten egyébként), és ennek kapcsán ismét kiborultam attól, mennyire nonszensz, hogy nincs nekünk (mármint leendő pszichiátereknek) valami külön képzés. mert másfél év múlva ott fogok állni, nulla fül-orr-gége, nulla bőrgyógy, nulla gyerek és nulla nő, a többit pedig nem sorolom inkább, mert nem szeretnék sírni a tehetetlenségtől, ellenben a pszichiáterséghez is totálisan inkompetens leszek. mert amit tudok, ami oda kell (a dsm-diagnózisokon kívül), azt csak magamtól tudom. és ez egy vicc. egyedül annyi a probléma, hogy ez az életem.
nem gondoltam volna, hogy ekkora kérés, hogy bánjanak velünk emberként. vagy hogy ha már kötelezővé tesznek valamit, akkor legyenek szívesek tanítani. aztán elengedni időben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése