boszorkány vagyok ma, helovín volt úgyis, kicsit ugyan lekéstem, de ennyi még igazán belefér. nem állandósult félelem, de picit néha aggódom azon, hogy ha ennyire sikerül folyton, amit elképzelek, de esküszöm, hogy szószerint, mit kell majd vajon adnom cserébe. mert az nem lehet, hogy ennyire összejöjjön mindig a minden.
filmbe illő volt a rakpart, ahogy ültünk a gázláng mellett, a végén már pokrócba csavarva, és egymás után gyulladtak a fények pesten és budán. igazán szerencsés kint az a fiatalember, irultam-pirultam, és csak utólag mondtam ki magamban, hogy lesz, nagyon remélem, hogy egyszer lesz. a szomszéd asztalnál ülő los angeles-i néni szerint pedig az ő korában elég gazdag leszek én is a four seasons-höz. merem remélni, hogy álruhás boszorkány ő is, vagy minimum okleveles jósnő.
a rádióban pedig az szólt, hogy you belong to me. meg hogy when i look on in your eyes then i'll do better. a játszótér (a játszóterünk) mellett. és most akkor próbáljak meg semmit se jelnek venni, mert mindez persze szokás szerint bonyolult, túl sok a körülmény, ahogy az körülöttem lenni szokott. majd igyekszem bánkódni is miatta, de egyelőre inkább így érzem magam még pár napig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése