great expectations.

great expectations.

2016. október 30., vasárnap

(őszi chansonok.)

a suhanó tájban a fény alatt világító folyó és mögötte a mindenféleszínű puha domboldalak.
és most grieg grieg grieg!

2016. október 29., szombat

az élet cuki. 
a vadiúj bakelit-lejátszómhoz most találtam ugyanis egy csomó lemezt, konkrétan a házam szelektív kuka-tárolójában (van egy polc a már feleslegessé vált, de hasznos holmiknak kitéve). kukázás közben ráadásul bejött a volt farmakológia gyakorlatvezető nénim (egyelőre mondjuk nem szembesítettem a közös múlttal), aki szintén lelkesedett egy kicsit, majd jó válogatást kívánt, és jobbra el. vettem ronda-de-cuki dísztököket is meg őszi szalvétát, a sütőtök pedig a hűtőben várja a konyhaművészetemet.

igyekszünk.





2016. október 28., péntek

hagyom magam. nyűgözzenek le a fák, nyűgözzenek a színek. az ősz napsütésébe valahogy mindig keveredik valami szomorúság. vagy csak én vagyok szomorú? 
és ha igen?
és ha ez szól az utolsó húszasnak, az elvesztett barátságnak, a szakításnak, ami nem is szakítás? és ha ez szól a titkoknak és hazugságoknak? a szerelemnek? a szerelemtelenségnek?
és ha lehagyom a kérdőjeleket?



2016. október 21., péntek

a szeretet tériszonya.

az vagyunk nekem.

(meg persze, mint testnek a kenyér, és mint lángot a lélek, csak hát ez mind mellékes ahhoz képest, ahogy jól áll nekünk az összes évszak, ahogy száguldunk az őszi tájban, ahogy dobol az eső a válladon, ahogy nézed a - határozott - karcsapásaim keltette hullámokat a vízen. ahogy szépek vagyunk, de csak mert együtt, és ahogy ilyen többet már nem lesz még egy - ezt tudjuk mindketten. 
és most megiszom az utolsó korty sauvignon blanc-t, mielőtt elindulnék [mégsem mehet kárba a kedvencem], és most magam elé suttogom, hogy az emlékem vagy.)

2016. október 16., vasárnap

milyen nehéz a más szakításáról, a más magányáról.
te nem is tudod, mi mindent kapok tőled.
te nem is tudod, milyen a veled. te nem is tudod, milyen a nélküled. 
(na persze, nélküled hogyan lett volna alkalmad, önmagát meg mindenki megszokja egy idő után, hát eleve hülye egy felvetés.)
egyszóval: lemaradsz magadról.
mindenféle hotelokból gyűlnek az emlékek egymás mellett, van erre egy külön tálkám. a kacsa a bécsi hiltonból a szent orbán szobaszáma mellett. egy kavics metából, az amalfis pasi névjegykártyája. pár rózsaszirom, iphone-töltő (pót), meg e. sagrada familiás dobozkája.

illene lassan (szét)válogatnom.


2016. október 9., vasárnap

2016. október 1., szombat

ma dolgozom három éve. egyszerre végtelen messze, és mintha tegnap. és még mindig nem tudom, képes lennék (leszek)-e orvosként nyugdíjba menni. mondjuk ma éppenséggel pont el tudom képzelni, de talán csak mert még mindig felszabadítólag hat rám a demens részleg elhagyása. vagy mert régen ügyeltem. vagy mert még mindig nem látom magam semmi más szerepben sem, már ami a realitások talaját illeti.
megpróbálom ma befejezni a hasnyálmirigynaplót. már nagyon szomorúvá tesz.