napok óta keverednek bennem az évszakok. hétfőn például ahányszor kinéztem az ablakomon, meglepődtem, amiért nem havazik, mert előtte a resnais-filmben (coeurs - annyira nem izgi, hogy írjak róla, ráadásul tíz perc után rájöttem, hogy már láttam, csak arra nem emlékszem, miről szól) a hóesés volt az átvezetés a jelenetek között. és tegnap este is, amikor kijöttünk a moziból (ezt viszont ajánlom mindenkinek), kézzelfogható volt az a csípős, igazitéli hideg, és én tartottam is a tenyerem hazafelé, de csak nem hullottak bele a pelyhek. a szerda délután pedig tiszta tavasz volt, rövidujjúban meg pöttyösszoknyában mentem a kórház felé, és majdnem olyan volt, mint amikor kleopátrát nem előzi le a hetesbusz a nyugalomban, pedig akkor még nem is volt nálam a lufivirág. közben, persze, tudom, hogy ősz van, hibátlan november, látom a színeket mindenütt. ma hajszál híján elkezdtem a faleveleket szedegetni a földről, és végül egyedül az tartott vissza, hogy pont most találtam a könyvben egy kétezernyolcas vonatjegyet, ami szerencsig szól, biztos valami átszállásos volt a keletiből, akkor fontosnak tűnt elrakni, ráadásul éppen ebbe a könyvbe, most viszont fogalmam nincs, merre vitt a vonat szerencsről (az előbb megnéztem legalább, hogy a térképen hol van, meg kell mondjam, nem kerültem közelebb a megoldáshoz így sem. szerintem még az életben nem jártam ott.). vagyis levontam a régóta a lelkem zegzugában érlelődő következtetést, hogy talán mégsem olyan lényeges az összes kacatot és izét megtartani, mert az emlékezésben cseppet sem segít egy darab papír, és jó se lesz semmire már, ha tele van nyomtatva a hátulja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése