nálam a hatásvadász videók általában elérik a kívánt effektust, ezen tegnap nagyjából tíz percen át zokogtam, pedig úgyamúgy jól vagyok (háhá). szombaton az oxi ügyeleten láttam michael gambon hasonmását, vasárnap pedig sárgajóska (egyik anatómusunk volt még első két évben, aki ott lakott frankón az intézetben, illetve a közeli kiskocsmában, felváltva,) ikertestvére jött velem szemben újpesten, szegény, nem annyira értette, miért fordulok kétszer is utána (elképzelhetetlenül sokkoló volt, hogy az üllői úttól ily távol eső ponton látom őt felbukkanni, ezért nem moderáltam magam).
tegnap fantasztikus koncerten is voltunk különben a gödörben (fran palermo), az első negyed órában mondjuk menthetetlenül öregnek éreztem magam, főleg, miután kiderült, hogy az énekes fiú is csak most fog érettségizni. a trombitást meg szívem szerint örökbe fogadtam volna a cuki kockás ingében, a rajzolt bajuszával, de aztán némi nehézségek (és háromnegyed üveg fehérbor) árán túllendültem az anyai érzéseken, és csatakizzadtra táncoltam magam. kellenek ezek az élmények, átkozottul szükségem van rájuk, de főleg persze e.re. aki tulajdonképpen az egyetlen, akinek a nyakában kontroll nélkül merektudok sírni, aki előtt azt se szégyellem, amit magam előtt igen. szoktak példálózni, hogy jön majd a munka, a család, és menthetetlenül megváltozik minden, elmúlik a közelség, eltolódnak a hangsúlyok. némi igazság persze biztos van ebben is, de a gólyatáborban anno meg azt mondták a nagyonokosok, hogy az ilyen első napokon szövődött barátságoknak nyoma sem lesz később, és lássam meg, hogy hatodévben mennyire másokkal leszek jóban. hát majd meglátom jövőre.
ellenben, hogy kicsit más témában is csöpögjek, tegnap volt itt g., elhozták d. barátnőjét is, az állítólag félénk és visszahúzódó j.át, aki körülbelül a harmadik percben csimpaszkodott először a nyakamba, majd elkezdte csépelni a zongorát lendületes fenékriszálások közepette. a kedvencem az volt, amikor elmesélte, hogy ő is volt ám frankfurban (a heidit olvastam nekik éppen), de egyéves korában, és dehogy emlékszik belőle bármire, hiszen (és itt élénk fejrázás és gesztikuláció következett, hogy a buta nagylány is megértse), én végig csak a babakocsiban voltam, meg a bébihordozódban, tudod. d. pedig kistestvért szeretne (legközelebb prezentálom is g.nak a kérést), neki mindegy fiú vagy lány, csak kedves legyen. imádnivalóak a gyerekek különben is, d. teljesen levett a lábamról azzal, amikor bejelentette a konyhába menet, hogy de te nem is vagy annyira igazi felnőtt. hadd ne mondjam, hogy bóknak vettem.
meg kell oldjam valahogy, hogy nekem is ilyen szőke kékszeműim legyenek majd.
tegnap fantasztikus koncerten is voltunk különben a gödörben (fran palermo), az első negyed órában mondjuk menthetetlenül öregnek éreztem magam, főleg, miután kiderült, hogy az énekes fiú is csak most fog érettségizni. a trombitást meg szívem szerint örökbe fogadtam volna a cuki kockás ingében, a rajzolt bajuszával, de aztán némi nehézségek (és háromnegyed üveg fehérbor) árán túllendültem az anyai érzéseken, és csatakizzadtra táncoltam magam. kellenek ezek az élmények, átkozottul szükségem van rájuk, de főleg persze e.re. aki tulajdonképpen az egyetlen, akinek a nyakában kontroll nélkül merektudok sírni, aki előtt azt se szégyellem, amit magam előtt igen. szoktak példálózni, hogy jön majd a munka, a család, és menthetetlenül megváltozik minden, elmúlik a közelség, eltolódnak a hangsúlyok. némi igazság persze biztos van ebben is, de a gólyatáborban anno meg azt mondták a nagyonokosok, hogy az ilyen első napokon szövődött barátságoknak nyoma sem lesz később, és lássam meg, hogy hatodévben mennyire másokkal leszek jóban. hát majd meglátom jövőre.
ellenben, hogy kicsit más témában is csöpögjek, tegnap volt itt g., elhozták d. barátnőjét is, az állítólag félénk és visszahúzódó j.át, aki körülbelül a harmadik percben csimpaszkodott először a nyakamba, majd elkezdte csépelni a zongorát lendületes fenékriszálások közepette. a kedvencem az volt, amikor elmesélte, hogy ő is volt ám frankfurban (a heidit olvastam nekik éppen), de egyéves korában, és dehogy emlékszik belőle bármire, hiszen (és itt élénk fejrázás és gesztikuláció következett, hogy a buta nagylány is megértse), én végig csak a babakocsiban voltam, meg a bébihordozódban, tudod. d. pedig kistestvért szeretne (legközelebb prezentálom is g.nak a kérést), neki mindegy fiú vagy lány, csak kedves legyen. imádnivalóak a gyerekek különben is, d. teljesen levett a lábamról azzal, amikor bejelentette a konyhába menet, hogy de te nem is vagy annyira igazi felnőtt. hadd ne mondjam, hogy bóknak vettem.
meg kell oldjam valahogy, hogy nekem is ilyen szőke kékszeműim legyenek majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése