már több, mint egy éves a blogom, és el is felejtettem megünnepelni. pedig nem gondoltam akkor, hogy ezúttal kitartó leszek, volt nekem előtte is egy rövid életű próbálkozásom, amire még t. vett rá, de valahogy sose volt se ihletem, se kedvem hozzá. most viszont élvezem nagyon, és túllendültem azon is, hogy juuuj, blogolni gáz. nem is emlékszem, miért kéne gáznak lennie. azért tortát csak jövőre sütök.
annyi mindenkinek meséltem már az utazásról, hogy kezd az egész olyannak tűnni, mintha nem is velem történt volna meg. mintha csak valami film lenne, amire nekem volt vip jegyem, és most jófej módon megosztom a sztorit a többiekkel. és az is érdekes, hogy attól függően, hogy kivel vagyok, mindig másképp mondom el picit a dolgokat. nem, nyilván nem hazudok, egyszerűen csak mindig más kap hangsúlyt, vagy inkább csak másképpen. legalább nem unom hallgatni magam.
és a hét legnagyobb tanulsága: ne kenjetek magatokra csokipakolást, bármennyire isteni az illata, mert előfordulhat, hogy cukikis kiütések jelennek meg a homlokotokon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése