sose értettem, hogy lehet, hogy vannak napok, amikor egyszerűen bármitől (mindentől) képes vagyok boldog lenni. tegnap a széllel kezdődött, kitárt karokkal mentem végig az utakon, és néha percekig elfelejtettem lefelé nézni. délután pedig még az esőnek is örültem, de annyira, hogy egy bácsinak megálltam a királyutcánál részt venni valami felmérésben, kérdezte is, miért vagyok ilyen készséges. különben tanulság: megéri kedvesnek lenni, mert egyáltalán nem kizárt, hogy kapsz utána milkacsokit. oké, persze nem ezért kell kedvesnek lenni, de valljuk be, hogy nem egy utolsó szempont. ráadásul kekszes milka.
ma a nagy örömömben vásárolhatnékom is támadt, vettem newyorkeres nyakláncokat, bambi és fa helyett leértékelt nyulat kalapban meg pávát meg telefont n.nak, és mától fogva elkezdem gyakorolni a gondolatátvitelt, hátha sikerül elérnem, hogy a többi cukiságot is olcsóbban árulják. mert tényleg gyönyörűek. meg gyűrűket is vettem, és csatot és fekete sálat a h&m-ben, ennyit az ösztöndíjamról, de hát kénytelen voltam megjutalmazni magam, ha már vasárnap óta ilyen ügyesen pozitív vagyok megminden.
mondjuk van azért még hova fejlődnöm, mert ahogy régen a piroscipőnek, most a fülvédőnek meg a piros kabátomnak tulajdonítok mágikus hatalmat. és én ezt komolyan is gondolom.
azért a biztonság kedvéért egy nemolyanvidám dal a végére, mert az ízlésem nem változik, és mert gyönyörű:
és most megyek, és kifestem a körmöm kékre meg szürkére. este meg majd utálom magam, amiért nincs milyen ruhát felvennem ezekhez a színekhez. na ezért kell vásárolnom, látjátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése