if you don't shine.

kiráz a hideg, annyira szeretnék tehetséges lenni valamiben. most épp erről a dalról jutott eszembe, mert olyan gyönyörű, hogy jáj, és ilyenkor jó lenne, ha az én hangom is többre lenne érdemes, mint a zuhanyrózsa. nem tudom, mi van ma velem, találkoztam j.tal, aztán valamiért úgy éreztem, belepusztulok, ha bármilyen tömegközlekedési eszközre kell szállnom, egyszerűen muszáj volt mennem. úgyhogy elgyalogoltam a kosztolányitól a hősökig (megszakítva egy mekis pisiléssel), véresre törte a szép masnis újcipő a lábam megint. szabadsághidaztam is, naná, az kihagyhatatlan, pedig tegnap este is voltam, képtelen vagyok megunni. azt szeretem a leginkább, hogy valahogy mindig fúj a szél, és csillog a víz, és sehol máshol nem látom olyan tisztán a dolgokat, mint ott, a korlátnak dőlve.

láttam valamelyik nap a metrón egy párt. idősebbek voltak, olyan hatvan körül, de lehet, hogy kevesebb, csak annyira le voltak csoszva, hogy lehetetlen volt megállapítani. ültek egymás mellett elfolyva, papucsban, macinaciban, esztékászemüvegben, végigolvasták az utat újpestig, a végállomáson a nő megbökte a férfit, feltápászkodtak nagy nehezen, aztán a többire már nem emlékszem, mert onnantól magamat figyeltem szokás szerint. a kutyákra sokszor hallottam már, hogy hasonlítanak a gazdájukra (vagy fordítva?), de férj-feleség kontextusban most először találkoztam ezzel a jelenséggel. vajon eleve egyformák voltak, vagy az évtizedek során idomultak ennyire össze, nem tudtam róluk levenni a szemem. a nő kapcsán mondjuk azon is gondolkodtam, kezdetektől ilyen volt-e, ilyen ápolatlan és hanyag, vagy éppen olyan fiatal lány volt, mint én, aki sminkelt, és volt frizurája, lakkozta a körmét, és olyan cipőket hordott, amik inkább szépek, semmint kényelmesek. és ha igen, mitől lett más, mi változott meg, mikor szűnt meg nő lenni akarni (ilyen szóösszetétel tuti nincs, sebaj), mikor történt, hogy puszta metró-cirkuszi látványosság lett belőle. de komolyan, van vajon valamiféle pont vagy határ, amit ha átlépünk, belőlünk is ez lesz? belőlem meg e.ből meg t.ból meg j.ból, abszurd még a felvetés is, de akkor ő miért. miben más, mint mi.

miben vagyok más, mint bárki.