mások blogjait olvasom megint, érdekelnek ezek az idegen emberek, mintha valami folytatásos regény lenne az életük. egy nőnél olvastam, hogy sokáig nem merte leírni a boldogságát, mert hogy az milyen már, és csak irigykednének, meg féltékenységet szülne. azon gondolkodtam, hogy én inkább a rossz dolgokról félek írni, legfeljebb nagyon rébuszokban, mintha attól válnának valósággá. ugyanakkor a jóról is, most mit írhatnék. hogy lebegek megint. annyira, hogy mindjárt a futásra is ráveszem magam, csak megvárom, amíg szinkonizálódik az ipodom az új listához. és ez most nem csak béna kifogás, hanem zene nélkül képtelenség futni.
néztem különben filmeket megint, a norvég erdőt (kicsit csalódás volt mondjuk a könyv zsenialitása után) meg az in the mood for love-ot, na az nagyon bejött. és megint megállapítottam, hogy tényleg minden a szerelemről szól.
és olyan jó, hogy még mindig nyár van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése