megint a hősökterén kötöttem ki, és kitaláltam, hogy milló éve nem sétáltam a vajdahunyad várában, tulajdonképpen felnőttként szerintem egyáltalán nem, úgyhogy megragadtam a soha vissza nem térő alkalmat. a téren fényképezgető turisták, ránézésre olaszok vagy spanyolok, és persze az elmaradhatatlan ferdeszeműek. anonymust pedig éppen egy alsós osztály mászta meg, én meg, tökciki, rájöttem, hogy fogalmam nincs róla, kinek is a névtelen jegyzője volt, de most megnyugodtam, mert a wikipédia szerint sem vagyunk benne biztosak, nem csak én vagyok alulművelt (valamelyik bélára tippeltem amúgy én is). meg vettem nagy, fehér, szőrös fülvédőt, csomó ideje szeretnék már ilyet (és pont ilyet), szóval most olyan szégyentelenül boldog lettem tőle, hogy az egészségügyi sétájukat végző bácsikák hüledezve forogtak utánam. a zene miatt sajnos nem hallottam a megjegyzéseket, hang nélkül tátogtak két vigyorgás között.
az awakenings pedig kötelező, nem is értem, hogy nem láttam eddig. annyira szeretnék (tudom, morbid) ilyen helyen dolgozni én is, csinálni a lehetetlent.
de egyelőre megelégszem a fülvédővel. meg j. képeslapjával, ami pont egy hónapig volt úton, ha igaz a dátum, és még cuki süti is van rajta.
igaz a dátum! :) és örülök, hogy a süti nem esett le.
VálaszTörléskösziii! egyetlen problémám, hogy most akkor melyik oldalával kifele legyen a könyvespolcon. de majd fordítgatom. :)
VálaszTörlés