flavours & others.

szüttyögök folyton a metrón meg a békávén meg az emberek unintelligens (vagy inkább nemlétező) közlekedési kultúráján, de a világ összes kincséért nem cserélném le valami uncsi autóra, amiben egyedül üldögélek a dugóban minden reggel. egyrészt alapvetően szeretem figyelni az embereket, még akkor is, ha általában morcosak és szomorúak. cs. ezért utálja magyarországot, szerintem viszont csomó azért a nyitott ember, és miért nem koncentrál inkább arra. például gyűlöltem a ma reggelt (hajnalt!), mert sötét volt és hideg és ősz és igazságügy és fúj, egészen addig, amíg a szemben ülő bácsi (najó, ezért tuti haragudna, ha látná, szóval középkorú férfi) leszálláskor oda nem csókolomozott nekem mosolyogva. meg láttam igazi hintalovat, sárga szatyorban cipelte egy pasi, és észrevette, hogy mennyire nézem, erre ő (meg a csaj, aki vele volt) is elvigyorodott, és az ilyenektől még a nyolcórás, fullértelmetlen előadás is elviselhetőbb lesz.
az illatokon gondolkodtam különben ma, olykor vannak ilyen aprócska megvilágosodásaim, mondjuk arról, mennyire befolyásolják az érzelmeim tudat alatt. mindig az ápolónő parfümjének az illatát hozom fel, aki tízéves koromban dörzsölte a kórházban az ekcémára ráfertőződött, fájó hólyagjaim, és azóta is, ha bárkin megérzem, épphogy nem ájulok el. vagy az a parfüm, amit akkoriban nyúltam le mindig anyukámtól, amikor p.vel jártam tizenhét évesen, és mentünk színházba, moziba, és én már rég tudtam, hogy az egésznek semmi értelme, és dehogy vagyok szerelmes, és azóta keveredik az az illat a bűntudatommal meg azzal a kellemetlen érzéssel, ahogy minden porcikám tiltakozik az ellen, amit csinálunk épp. a kókuszos testápolóról pedig most már mindig batumi fog eszembe jutni, ahogy kenegetem a túlnapozott bőröm, hátha úgy nem hámlik majd le (persze lehámlott, naná, cafatokban jött le a hátamról meg a hasamról), a balzsamom illata pedig hiába isteni, összekeveredik a pánikkal, hogy megint a fél hajam a fésűben maradt.
hogy azért pozitív példát is mondjak, sokszor nem értem, miért szimpatikus valaki elsőre, aztán rádöbbenek, hogy egyszerűen csak ugyanazt a parfümöt használja, mint valaki más, akit nagyon szeretek. mint a belgyógyászat doktornő, akit a kezdetektől kedvelek, de csak a harmadik alkalommal esett le, hogy j.-illata van, hát azért.
és ha már ráébredéseknél tartunk, ma szembesülnöm kellett azzal, hogy súlyosbodott a diszgráfiám, ugyanis országvárosoztunk n.val meg anyával, és egy híresember nevét sem voltam képes betűfelcserélés nélkül leírni. azért némileg megnyugtat, hogy valószínűleg ebben szerepet játszik a napi öt-hat óra alvás, ami a legoptimistább becslések szerint sem közelíti meg a magam kilencórás alvásigényét.