azért onnan sejtem, hogy mégsincs minden rendben, hogy amikor b.nek olvastam ma szerafino, a sündisznócska történetét, alig bírtam fegyelmezni a hangom, annyira folytak a könnyeim. mentségemre elárulom, hogy a mesében a sántító sündisznócska elmegy a félelmetes, óriási hegyre megszerezni azt a csodabogyót, ami az ő lábát is meggyógyítaná, de ő nem saját magának hozza (azért el se indulna, hiszen akkora hőstett lenne, amire ő nem tartja magát úgyse képesnek), hanem hogy szofi, a barátja ne legyen beteg.
aztán micimackót olvastunk, amiből kiderült, hogy adni jó, főleg titkos barátként, amikor direkt nem várod a viszonzást. ezen már csak hüppögtem.
és akkor hol vagyunk még a kis gyufaáruslánytól. hogy mi lesz velem, nem tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése