hogy elaludtam a bal fülem.
hogy elég volt a mellettem elsüvítő motorok után néznem, és éreztem azt a mámort, amit akkor érzek, ha (kicsi kevésbé gyorsan) száguldok biciklivel, ha kihajolok a vonatablakon, ha nagyon gyorsan előzünk az autópályán.
hogy kiderült, hogy ha szeretnék, akkor mehetek oda dolgozni ősztől, ahol azt hiszem, hogy szeretnék dolgozni.
hogy ezredjére bizonyosodtam meg arról, hogy kell egy kutya.
hogy annyira dekoncentrált voltam, és annyira nem haladtam semmit a neuróval, hogy jelenleg teljesen inkompetensnek és idiótának érzem magam, és meg se érdemlem, hogy diplomám legyen (ónem, véletlenül sem esem túlzásokba, pláne tiltakozom az általánosítás és a pozitívumok diszkvalifikálása címszavak rámillesztése ellen).
hogy eldöntöttem, hogy amennyiben holnap ennél nagyobb effektivitást tudok felmutatni (fingers crossed), akkor délután elmegyek az allee-ba szétnézni, mert kell ez-meg-az-meg-amaz.*
hogy (ha már lúd, legyen kövér, minden értelemben) tanulás helyett főztem spenótot és pestós-csirkés tésztát, ami finom lett. mindezt eredetileg az insomniás éjszakámra terveztem, de a remény utoljára, és ma aludni fogok.
hogy szétbőgtem magam az éjjel-nappal budapest-en, de úgy istenesen.
kvázi ebben a sorrendben.
megkoronázva ezzel:
*: most éppen egy extrém színű hosszúnadrág, egy farmerdzseki, egy maxiszoknya, egy államvizsga-szoknya, egy fürdőruha, és úgy saccperkábé százötven felsőre lenne szükségem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése