great expectations.

great expectations.

2013. május 18., szombat

daylight.

először is köszönet az illetékesnek, aki visszaadta a tízig alvás semmihez sem hasonlítható, földöntúli képességét. (meg egyáltalán, az alvás képességét, még akkor is, ha eme frenetikus aktus a nappali szőnyegén történt meg, egészen pontosan két kispárnával a lumbalis lordosisom alatt*).
tegnap frissiben szerettem volna megírni a sikerélményeimet, de végül tök későn értem haza, miután apukámat megszállta a szentlélek (vagy hatásosak voltak a könnybe lábadt, hisztérikusan csillogó szemeim), és az orvososdi után nemcsak ebédelni vitt el (ó, az a rebarbarás-málnás morzsatorta!), hanem cipőt is kaptam, olyat, aminek van rendes talpa meg sarka. este pedig j.val találkoztam, kipróbáltam, milyen fájó derékkal futni az esőben**, utána pedig kénytelen voltam megnézni az éjjel-nappal budapest aktuális epizódját, szóval hipp-hopp éjfél lett.
szóval sikerélmények. (1) kiderült, hogy képalkotóval nincs semmi durván kóros a gerincemen, és fogok járni a gyógytornász csajhoz, akit ráadásul ismerek a klinikáról egészen véletlenül. holnapra állítólag már hatni fognak a szerek is, jelenleg már attól ugrándozni tudnék (ha elég bátor lennék a hirtelen mozdulatokhoz), hogy nincs bőghetnékem minden mozdulattól, és ülni is tudok, és ma reggel majdnem lehajoltam (!!!) a leejtett zsebkendőért. (2) beszéltem apámmal, és ugyan nem voltam képes konkrét összeget megnevezni, de kértem, hogy kapjak többet, mert (dobpergés) nem tudok havi huszonötből megélni. (3) plusz elmondtam, hogy tízes skálán mennyire esik az pocsékul, hogy szarik a fejemre, és szépen megtárgyaltuk, hogy ugyanazt érezzük mindketten, hurrá, várom a fejleményeket. (4) kaptam cipőt (ld. fent). (5) keresztapámék elküldték a karácsonyi könyvutalványom, úgyhogy megvettem a nietzschés yalom-könyvet és a linn ullmann-t magamnak is.
azt hiszem, más fontos nem történt.
már csak azt nem értem, hogy miért érzi minden évfolyamtársam sürgető szükségét annak, hogy lecserélje a fészbúkos profilképét a tablófotóra, de most komolyan, minek. és miért írják oda kötelező jelleggel mások, hogy jaj de szép vagy, miközben nem is, hanem mű és beállított, és aki nem szép az életben, az ettől pláne nem lesz az. gonosz vagyok, gonosz.



*: nem lettem fakír, hanem gyógytornászi utasítás.
**: nem rosszabb, mint nemfájós derékkal, de hasonlóképpen felesleges.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése