great expectations.

great expectations.

2013. május 4., szombat

every house is an island.

amúgy visszavonok mindent. mert ez itt kérem a béke-nyugalom neurológia tanulásra termett szigete, nincsen a Közellenség, nincsenek az unokák, nincsenek a meccsen ordító szembe szomszédok, egyedül az autista-gyanús gyermek vonyít fel hébe-hóba, úgyhogy kiültem napozni az ablakba (szégyen már ez a színtelenség), haladtam a kitűzöttnél is többet (és hol van még vége a napnak!). megjegyezni persze semmit, de pláne hol van a péntek, dehogy pánikolok.
viszont semmi szép nem volt a boltokban, egynyári fekete topánkát vettem egyedül. a laptopot pedig lehet, hogy nem kellett volna leönteni janával, kicsit furák a billentyűi.
a felszín alatt egyébként a megbomlásnak azokat a szintjeit súrolgatom, hogy nehezemre esik eldönteni, hogy az e. által itt hagyott, állítása szerint fejfalbaverősen buta cosmopolitan-ba olvassak bele, vagy elnökembereit nézzek a vacsora közben.
ez a dal pedig azért kedves (újfent) a szívemnek, mert egyszerre tudom a városban szanaszét cirkáló, a szféráimba mászó szatírokra és szépfiúkra, valamint arra a csodás egyetemre vonatkoztatni, amit most már tényleg mindennél jobban szeretnék a hátam mögött hagyni. bátran vállalva a mindenki által szajkózott kockázatot, miszerint dolgozó emberként vissza fogom még sírni (nem, nem, sosem!).
ja, hogy a dal:





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése