felnyikorog időről időre az ablakkeret, mint valami ványadt kismacska, kapom fel a fejem folyton. ami van, túlszép-hogyigaz. aztán meg mégis.
mégis boroztam apukámmal, megittam a "nálam háromszor erősebb" belga sört, amit b. hozott nekem a messzi külföldről. majdnem sírtam, amiért gondolt rám, pedig utálhatna is, amiért másba vagyok szerelmes. én lehet, hogy utálnám magam, igaz, én gyűlölni is tudok. marshmallow-t is kaptam, gondolom, mert egész brüsszelben arra a csokira voltam rácuppanva, azt hazudtam cserébe, hogy féltékeny vagyok a tulipános lányra, és kicsit tulajdonképpen nem is hazudtam.
mégis sikerült a vizsgám megint úgy, hogy rég lemondtam már róla, amikor megtudtam, hogy a három vizsgáztatóból egyel minimum, de inkább kettővel konkrétan ütjük egymás auráját, és különben sem tudtam, mihez kapjak differenciáldiagnózis címszó alatt. aztán megkaptam a kettesbel szerintem egyetlen tüneményes, cuki, szép, kedves doktornőjét, hozzá két tökéletes tétellel, üdvözült mosollyal tapicskoltam utána hazafelé a pocsolyákban.
és mégis, mégismégismégis bejutottam, nem estem orra a magassarkúban a kamerák előtt, feltornáztam magam a székbe, és nyertem. egész salvadorka*-almot vehetnék belőle, annyit. úgyhogy ha eljön az ideje, családállító leszek, és kap mindenki szépruhát vagy szépamitakar. egyébként az a helyzet, hogy akkor sem hiszem el. talán, mire ősszel megérkezik a bankkártyámra a pénz. talán majd, ha a zavaromban a szememre szorított ujjaim sávjai között meglátom a piros ruhás magamat a képernyőn.
szóval, igazán nem értem, hogyan érdemlem ezt az egész jóságot. j. persze már tegnap próbált visszakormányozni a földre, amikor beszéltünk telefonon, csak ne bízzam el magam, jön még kutyára. és tényleg. kiégett a nappaliban a lámpa, mire hazaértem éjjel, és már csak két tekercs vécépapír árválkodik a fürdőnkben.
ő pedig lehet, hogy gáznak minősül, és gazdagapuci gazdaglánya, és feneke van a szája helyén is, és nagyonamcsi, viszont egész sok dala tetszik mostanában, úgyhogy íme ízelítőnek.
mégis sikerült a vizsgám megint úgy, hogy rég lemondtam már róla, amikor megtudtam, hogy a három vizsgáztatóból egyel minimum, de inkább kettővel konkrétan ütjük egymás auráját, és különben sem tudtam, mihez kapjak differenciáldiagnózis címszó alatt. aztán megkaptam a kettesbel szerintem egyetlen tüneményes, cuki, szép, kedves doktornőjét, hozzá két tökéletes tétellel, üdvözült mosollyal tapicskoltam utána hazafelé a pocsolyákban.
és mégis, mégismégismégis bejutottam, nem estem orra a magassarkúban a kamerák előtt, feltornáztam magam a székbe, és nyertem. egész salvadorka*-almot vehetnék belőle, annyit. úgyhogy ha eljön az ideje, családállító leszek, és kap mindenki szépruhát vagy szépamitakar. egyébként az a helyzet, hogy akkor sem hiszem el. talán, mire ősszel megérkezik a bankkártyámra a pénz. talán majd, ha a zavaromban a szememre szorított ujjaim sávjai között meglátom a piros ruhás magamat a képernyőn.
szóval, igazán nem értem, hogyan érdemlem ezt az egész jóságot. j. persze már tegnap próbált visszakormányozni a földre, amikor beszéltünk telefonon, csak ne bízzam el magam, jön még kutyára. és tényleg. kiégett a nappaliban a lámpa, mire hazaértem éjjel, és már csak két tekercs vécépapír árválkodik a fürdőnkben.
ő pedig lehet, hogy gáznak minősül, és gazdagapuci gazdaglánya, és feneke van a szája helyén is, és nagyonamcsi, viszont egész sok dala tetszik mostanában, úgyhogy íme ízelítőnek.
*: a leendő angolbulldogunkat hívják így, dalí után szabadon.
juj, nem mondod! ? miben nyertél? mit nyertél? (miawallace@vipmail.hu-ra is írhatod titokban)
VálaszTörlésde ügyi vagy! gratula! :))) szupi olvasni, hogy jól alakulnak a dolgok. tökre jó :) (amúgy vonzzák ám egymást, vannak ilyen szériák, nekem is volt, és imádtam. vissza akarom kapni :))
kösziiii! (írom titokban inkább, igen, mert már így is locsifecsi vagyok szokás szerint :)) amúgy szerintem nekem csak ilyen vidámszériás korszakom van az igazán fontos dolgokban, csak néha nem veszem észre, meg talán nem mindig ilyen látványos. :)
VálaszTörlés