éééééés!

azért amikor ma reggel a vegetatív idegrendszerem működése közben (igen, vizsganap) azon morfondíroztam, hogy amikor majd írok ide arról, amit csinálni fogok, amikor vége lesz, és komolyan elméláztam azon, hogy de most alanyi vagy tárgyas ragozás, tudniillik, hogy kiporszívózok (valamit, úgy bele a nagy-nagy balladai homályba [ami mellesleg tényleg van a portól]), vagy kiporszívózom (a lakást, mégis, mi mást), szóóóval (visszakanyarodva az öt sorral korábbi mondat elejére), akkor azért kiröhögtem magam. aztán az ajtóból visszakiabáltam még a lakásban rajtam kívül tartózkodó egyetlen élőlénynek (aki mackuty, a plüss jegesmedvém), hogy szorítson. aminél plasztikusabban szerintem nehezen tudnám leírni az idegállapotom, és hogy mennyire jó, hogy vége van.
ennek örömére persze a szokásos nihil, mondjuk ebben, sanszos, hogy közrejátszik, hogy két órát, ha aludtam, és gyakorlatilag a szempilláim is fájnak a kumulálódott kimerültségtől. viszont azért vettem szép fehér fürdőruha felsőt meg pólót a h&m-ben, igaz, hogy bugyiért mentem eredetileg. meg még ruhát  is szeretnék fehéret, de azt igazán nagyon. tisztára rá vagyok cuppanva a fehérre mostanság, ha még nem tűnt volna fel. holnap pedig utazunk délelőtt b.ékhoz. még szerencse, hogy már találkoztam a szüleivel, különben tuti nem lenne elég egy daedalon a buszozás frenetikus élményéhez.
jáj, mert megint ruhákról szól a bejegyzés fele, közben meg tömöm magamba a családi kiszerelésű nemtudommilyen desszertet, nem lesz ennek jó vége.
és igen. porszívóztam.