nem tudom, a gyász milyen, de ilyennek képzelem. m. azt mondta tegnap, bírjam ki. normális, hogy így érezzem magam, sőt, ez kell, ez jelenti, hogy találtsüllyedt és hogy hat. úgyhogy most bírom. ki. haénnem. nagy erőkkel fojtom vissza a könnyeim, a vízzubogás bennem mosogatás közben most nem a szokásos ingert kelti föl halaszthatatlanul, hanem a könnycsatornáimat bizgerálja reflexes úton .
jobb volt, amíg csak sejtettem ezt a talánikerséget, jobb volt, amíg mások állításából stikáztam katarzis-morzsákat, jobb volt, amíg nem kellett elengednem valakit, akiről nem is volt valódi tudomásom. úgy magyaráztam m.nak, amit érzek most, hogy mintha így a lelkem számomra is elérhető része szembesült volna, ezért van az üresség. elvileg itt van a szívemben. gyakorlatilag mintha a tetemesebb részem veszítettem volna el, a maradékkal meg mihez kezdjek.
persze belemagyarázni se kell többet kényszeresen, nyilván közrejátszik a fáradtságom, a vizsgaidőszak, a szüleim izéje (a hormonok, a csillagok). és túlleszek, na.
például holnap megyünk b.ékkal az aquaworld-be. meg is próbálom e. kölcsönfürdőruháját, hogy még most derüljön ki, ha nem tudom magamra passzírozni*.
meg olvastam más blogján, és felötlött bennem is, hogy irtórégen nem csináltam már olyat, hogy csak úgy felülni bármilyen villamosra/buszra, és eredni világot látni. szóval legyen másfél hét múlva, és reszkess budapest. főleg buda, mert már a hatvanegyes útvonalát is imádom a moszkvától hűvösvölgy felé, ott fogok lakni, amíg nem a spanyol tengerparton a sziklák közti üvegházban. buda, az már majdnem nyugat (juj, ezt most olyan posztszovjetesen írtam, mintha a nagyanyám. amúgy is, mennyit cikiztem a szüleim, amikor felszabterezték a ferencieket, élmunkásozták a lehelt, aztán nesze nekem, széllkálmántér). de komolyan. olyan külföldiesen szebbek (vagy szimplán csak igényesebbek) az emberek arrafelé, és még a nyugdíjasok is másképp ráncosöregek. valahogy nem olyan magyarul, nem megy másképp mondani.
*: nem, nem a melleim mérete aggaszt, a félreértések elkerülése végett.
például holnap megyünk b.ékkal az aquaworld-be. meg is próbálom e. kölcsönfürdőruháját, hogy még most derüljön ki, ha nem tudom magamra passzírozni*.
meg olvastam más blogján, és felötlött bennem is, hogy irtórégen nem csináltam már olyat, hogy csak úgy felülni bármilyen villamosra/buszra, és eredni világot látni. szóval legyen másfél hét múlva, és reszkess budapest. főleg buda, mert már a hatvanegyes útvonalát is imádom a moszkvától hűvösvölgy felé, ott fogok lakni, amíg nem a spanyol tengerparton a sziklák közti üvegházban. buda, az már majdnem nyugat (juj, ezt most olyan posztszovjetesen írtam, mintha a nagyanyám. amúgy is, mennyit cikiztem a szüleim, amikor felszabterezték a ferencieket, élmunkásozták a lehelt, aztán nesze nekem, széllkálmántér). de komolyan. olyan külföldiesen szebbek (vagy szimplán csak igényesebbek) az emberek arrafelé, és még a nyugdíjasok is másképp ráncosöregek. valahogy nem olyan magyarul, nem megy másképp mondani.
*: nem, nem a melleim mérete aggaszt, a félreértések elkerülése végett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése