és azért, hogy ne tűnjek úgy, mint aki teljesen kultúravesztett, meg be van szűkülve a vizsgák-otthon-családállítás háromszögbe, voltunk ma b.tal fotóművészet születése-kiállításon. az nem tetszett, hogy nem voltak részletezve a technikák, sőt, egyáltalán semmit se írtak róluk, viszont amúgy, látványilag fantasztikus volt.
az ő képei tetszettek a legjobban. főleg az első, az pont ki is van állítva és tökéletes.
élményezés közben, nemmellesleg, megtaláltam a leendő regénycímem is, úgy amúgy. nagyravágyás. bármiről is fog szólni. mondjuk most speciel fotózni szeretnék tudni megint. nagyon.
az is eszembe jutott (ha már képek, plusz rajtam van az íráskényszer), hogy most majd megvehetjük azt a fényképezőgépet is, tudjátok, ami rögtön kiadja a képet magából. milyen menő lesz már azzal kattogtatni városszerte, juuuj.
jaj, utálom, hogy csak agyban vagyok kreatív, a tettlegességig pedig már hosszú ideje nem igazán fajulok. pedig legalább valami nagy-nagy plakát-kollázst lehetne csinálni, csomó klassz régi képeslapom van, meg fényképek is nagyszülőktől. vagy egészen kinagyítva, óriásképekként a fehér falon. kiskoromban volt otthon egy ilyen plakát-fénykép, sose volt rendesen felfüggesztve, csak állt valahol az ebédlőasztal mögé támasztva. a hetvenes-nyolcvanas évekre tippelem, amikor készült, egy pilóta jön középen, átkarolja a hosszú hajú, ballonkabátos lányt, felé fordul félig, borostás, sötét hajú, vékony, a háttérben talán ott van valami gép is (különben nem tudom, miért gondolhattam pilótának). nagyon szerettem azt a képet, csomószor előhúztam az asztal mögül, ha nem volt otthon senki, aztán csak úgy ültem előtte. nem emlékszem pontosan, akkor miért éreztem, hogy csak titokban szabad, de azt tudom, hogy igaziból mindig azt hittem, apa van a képen (pláne, mert mit keresne két teljesen idegenről egy ekkora fénykép a lakásunkban, gondolta logikusan a kicsién).
apa a pilóta, és a nő. egy szép nő, egy másik nő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése