szimpatikus és bőkezű mecénások jelentkezését várom. sose gondoltam volna, hogy (majdnem) huszonnégy éves koromra arra a szintre jutok el, hogy fő életcéljaim egyike legyen találni egy (gazdag) férjet, aki aztán finanszírozza majd a lakberendezői szárnypróbálgatásaim, a különféle kreatív kurzusaim, a mindennapi betevő tejeskávém, a ruháim, a cipőim, a táskáim, a körömlakkjaim. szégyenszemre el tudnám képzelni, ahogy filmbéli feleség módjára azzal töltöm a mindennapjaim, hogy kiegészítőket vásárlok a szuper lakásomba, meg különleges fűszereket és alapanyagokat, hogy aztán egzotikus vacsorával várhassam az uramat otthon (mindezt természetesen mindig csinosan és üdén, és felhőtlenül kopogva a magassarkúmban, ami sosem törné fel a lábam, a filmekben sem szokta). hol vannak már a világmegváltó gondolatok, hol van az én orvos szeretnék lenni mindenáron. persze igaziból szeretnék, és a többi csak játék. játék, ami minden nap eszembe jut, mert néha képes vagyok két évre előre rettegni attól, mi lesz velem, ha végzek. és hogy már most ki vagyok égve, mert nevetséges, ahogy bánnak velünk, és csepp a tengerben az a pár feltöltő élmény, amivel az egyetem néhanapján megajándékoz minket. pedig igazán nem kellene sok, elég például egy karizmatikus neurológus péntek délelőtt.
szóval szégyentelenül királylány szeretnék lenni továbbra is. a szőkeségről ugyan már lemondtam, viszont nem ártana szempillaspirál meg pirosító meg fekete táska meg őszikabát meg zöldcipő meg csizma. csupa praktikus királylány-kellék. mert én tényleg nem vagyok nagyravágyó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése