ígértem, hogy írok az utazásról, szeretnék is, csak valahogy nem tudom, hogy kezdjek neki. túl sok volt az élmény, épp ezért nem leírható, a lelkemet pláne nem megy jelenleg. elárasztott az egyetem, maga alá temettek a kötelező előadások, a vonalkód, az ütköző gyakorlatok, a bürökrácia. közben kellett volna mesélnem mégis, különben nem csak arról tudnék áradozni, mennyire imádok itthon. még a metrón szembebűzlő félhajléktalan pasi, meg a reggeltőlestig órarend sem törli le a vigyort az arcomról, és van mozi (la piel que habito), vannak kávézók, van pszichiátria gyakorlat, és főlegfőleg van e. és t. és mindenki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése