great expectations.

great expectations.

2011. december 20., kedd

life is difficult, megmondták a nagyok is.

legalább jó magasról eshetek, mondta ma a pszichiáternő a vizsga végén, amikor kifejezésre juttattam, hogy innen már csak lefelé, és tényleg. nyomtatott nagybetűkkel semmi más nem érdekel az idei tantárgyak közül (sem), és a végén már ezt is untam. nem az anyagot, hiszen ezek a világ legizgalmasabb dolgai (mikre képes az agy, a psziché, mindig is lenyűgözött), hanem magát a tanulást, mint olyat. nem ebbe kéne ugyan belehergelnünk magunkat, de teljességgel nonszensz a vizsgaidőszak alatti életmódunk, és frusztráló itt tartani még ennyi év után is. hogy egy-másfél hónapra izolálódunk, a sarki boltnál tovább nem megyünk (nyilván túlzok, mert vasárnap is voltam wampon, pénteken pedig kevésbé koordinálhatóvá ittam magam dürerkertben), mosogatni pedig kizárólag vizsgák után (egy élmény, amikor a pesto és a csokismüzli összebarátkoznak az éjszaka alatt). mindezt egyetlen szóban ki lehet fejezni: unom. mérhetetlenül unom. ráadásul, és ezen pufogunk e.vel félévente, evolúciósan tökéletesen inadaptív az egész szituáció. nem kell túl sok iq ahhoz, hogy leessen, eléggé sehol se lennénk, ha a homo erectus, vagy akár az ókori római leült volna arra a kerek popsijára, és heteken át összenőtt volna a kanapéval a pun háborúk meg a collosseum építése helyett. 
erről ennyit, egyébként meg borzasztó, amilyen teljesítménykényszerem van. van valami gomb a lelkem bugyrában, az van  elcsavarodva rossz irányba, negatívba, naná. mert nekem nem szabad bíznom magamban, nem szabad hinnem a sikerben, hiába reális, hiába tudom, hogy tudom, nem. mert az már elbízás, az már önhittség, túlzott magabiztosság, megbüntet érte az, aki amúgy a mázlimat szokta osztogatni. úgyhogy neem-nem, izguljunk inkább helyette, remegjen kezünk-lábunk, higgyünk a kudarcban, annál szebb a győzelem, hogy ez mekkora hülyeség (pontosabban imbecilitás, muszáj volt leírnom ezt a szót, hihetetlen, hogy régen használták is, tisztára pittoreszk). sürgősen meg kell nevelnem az egómat.
meg kéne valami zene is, mert lassan az összes szerelmem a könyökömön jön ki. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése