azért az egy kifejezetten nagyvonalú húzás volt az univerzum részéről, hogy az utazás napján kaptam gyorsan egy havi ösztöndíjat. ha nem én, akkor az a középkorú pár szeretnék lenni, akik tegnap éjjel az andrássyn szlalomoztak görkorcsolyával az egymáshoz pofátlanul közel rakott műanyagpoharak között.

tudjátok, a leginkább mit nem hiszek el? hogy mennyire fantasztikus nyaram lesz, és mégis, a jelenben szeretnék maradni. egyáltalán. hogy történik ez a jelenlét, tisztára mintha megszállt volt a májdfulnesz szelleme. zéró elvágyódás, zéró szplín. szerintem az egyik éjszaka titokban kicseréltek a földönkívüliek, csak még nem vettem észre.

tegnap berepült egy galamb a büfébe. evolúciósan rendkívül előnyös reakcióként bebújtam az egyik osztályvezető főorvos hóna alá, aztán hagytam, hogy visszavigye a tálcámat, és meg sem álltam a szobámig. (végül a galamb is kijutott.)

túlságosan jól bánik velem az életem. például megúsztam ezt a galamb-támadást is. (naugye.) például megyek tenerifére júliusban. például barnultam a hétvégén, és például jól érzem magam a bőrömben. például el merek menni pizsamagatyában a kocsmába a pizzáinkért. például nagyon vagyok szeretve.

például boldog vagyok.

ez valami új, ez a bolond áprilissal (főleg, hogy közben május lett) megfűszerezett nemalvás és nemevés, ez a féktelen örülhetnék. nem férek az életembe bele. vagy fordítva. vagy valami ilyesmi. 

most mindenesetre utazunk zebegénybe, csütörtök az új péntek, aztán nápoly, aztán nyár, hát, helló, élet.