annyira tipikus novemberi idő volt ma délelőtt, hogy semmi kedvem nem volt játszótéren tölteni, főleg, hogy igaziból j. annyira nem éli a vastag overálos mozgást, így a kinti idő minimum felében cipelteti magát. helyette elmentünk újlipótba, és beadtuk az integető cicás képet a keretezőhöz. még egy pipa a listámon.

a délután pedig annyira idilli volt á.-nal, az esernyő alatti pereccsipegetés a sétányon, a vonatos játék hazafelé (csomó balatoni megállót kitaláltunk, némi valós emlékkel megfűszerezve). és aztán itthon is sikerült igazán töltő(dő)s módon együtt lennünk, volt, hogy hárman zsúfolódtunk a fotelágy felnyitható része alatti kis ficakba, és senki nem akarta lerúgni senki fejét. 

szóval ma pontosan olyan volt anyának lenni, mint ami miatt szerettem volna anya lenni. 

tele a szívem veletek.