nem tudom, futja-e ma rendes bejegyzésre, mert ha kijutok valaha a gyerekszobából, akkor egy régi kliensemmel fogunk meg online beszélni. hivatalosan nem dolgozom még (és nem is igazán látom, hogy ilyen betegségcunamik mellett reális lenne úgy visszatérni, hogy a korrekt rendszerességet biztosítani tudjam), de ő akut gyászban keresett meg, és teljesen érthető módon nem akart egy új folyamatba belekezdeni mással, úgyhogy igent mondtam. igaz, akkor még félkilenckor fixen kezdődött a felnőtt-időm, és teljesen reálisnak tűnt heti egy estét terápiával tölteni.

egyébként az esti fogmosással kitört armageddont leszámítva ma kifejezetten szuper napom volt. délelőtt eljutottam zs.-hoz, akinek a kisfia annyira jófej volt, hogy hagyott minket beszélgetni - jól esett meghallgatnom a szüléstörténetét, ilyenkor óhatatlanul feltörnek a saját emlékeim (meg a vágy, hogy még egyszer átélhessem azt a katarzist), és átjár az az erő, amit mind a két kisfiam megérkezése után éreztem. most már csak az kéne, hogy ezt az erőt egy átlagos napon is elő tudjam hívni magamból.