történelmi pillanat:

1. egyedül vagyok a házban hétköznap délelőtt, mindkét gyerek intézményben. oké, j. miatt nyilván össze van szorulva a szívem, és ugrásra készen állok, ha hívnának, hogy nem tud elaludni, de akkor is. ülök a kanapén csendben, és

2. kávét iszom! két hónapja most először éreztem azt, hogy jól esne a szokásos gigabögre tejeskávém, és úgy tűnik, tényleg jól esik. remélem, az idegeimnek is jót fog tenni, hogy visszakapom a napi betevő koffeinemet, és valószínűleg a gyerekeim is hálásak lesznek érte. bár az elmúlt két reggel egészen kedvesre sikeredett, kuckózós inhalálással, varázsszívecske rajzolással és a többi nyálas válaszkész nevelési eszközzel. 

rendeltem mindenféle vitaminokat is megint, a gyerekeknek szelénes gumicukrot, magamnak meg másfajta kieszerelésű magnéziumot + magnéziumos testápolót, hátha segít az alvásomon. mondjuk az új nike cipőimet jobban várom - tényleg nem vicceltem, amikor azt mondtam, hogy elköltöm az első havi fizetésemet előre. 

különben a hétvége a takonykór (és az idegállapotom) ellenére jól sikerült, igaz, ebben nagy szerepe volt annak, hogy n. szombaton elvitte kalandozni j.-t, aki ott is aludt nála délután, és hát egy gyerekkel annyira iszonyúan könnyű minden (mármint nem gondolom azt, hogy az egy gyerekeseknek könnyebb az élete úgy általában, de két, folyamatosan rivalizáló kisfiú helyett egyel nyomni a napot, na az sétagalopp). megjött a gyerekeknek rendelt pulcsi-gumicsizma csomagunk a tchibóba pont, á. meg mindenáron el szeretett volna jönni velem, úgyhogy akkor már nézelődtünk egy picit a legók között (egy tétel már megvan a jézuska listájára), illetve á. kiszúrta a lush kirakatát, és gyorsan választott az öccsének meg magának is egy-egy fürdőbombát. tartok tőle, hogy shoppingolás terén végérvényesen a nyomdokaimba lépett, bár az is igaz, hogy ha azt mondtam volna, hogy majd a mikulástól lehet kérni ilyen fancy fürdőbombát, akkor probléma nélkül elfogadta volna, volt már rá példa. 

vasárnap pedig mentünk workshop-termet átalakítani a fabrikba, ami annyira klassz hangulatú volt, és olyan effektívek voltunk együtt, hogy az jutott eszembe, hogy minden költözést és lakásösszerámolást így kéne megoldani, barátokkal, kalákában. nem mondom, hogy elkezdtem várni a pár éven belül mindenképpen esedékes költözésünket, de ez a gondolat azért lelkesedéssel tölt el. 

és most csakazértsem arról fogok írni, hogy á. szerda, j. pedig péntek óta van itthon az első ovis takonyvírussal, nekem pedig minden, nyári szünet után épphogy megmaradt idegszálam véglegesen rojtos. hanem, hogy megvettem életem első tomcsányi ruháját! amire már irtó régóta áhítoztam, csak egyszerűen annyira drágák eredetiben (sőt, sokszor még használtan is szinte a bolti árat kérnék el az eladók, amit részben értek, de én pl. tökre nem így használom a vintedet/egyéb fórumokat, hanem valaki csak örüljön annak, ami nálam a szekrényben áll, és a designer darabokat is féláron teszem fel, hiába hibátanok), hogy csak szomorkodva kiikszeltem mindig a weboldalt. de egyszerűen annyira én vagyok szinte az összes minta, hogy idáig bírtam. és most nagyon boldog vagyok (annak dacára, hogy a hasam olyan szinten nő, hogy egy hetet adok, és már nem fogom tudni begombolni, na de majd jövő tavasszal).

éljen a blossom cheetah!

azért ez a bölcsis beszoktatás meglehetősen fájdalmas műfaj, basszameg. pedig szavam nem lehet, mert ma volt az első nap, amikor sírva hagytam ott j.-t (és öt perc múlva már írt is a gondozónő üzenetet, hogy megnyugodott az ölében, cumival a szájában - utóbbival kapcsolatban szabad kezet kaptak, itthon régóta csak alváshoz használjuk, de majd elbúcsúzunk tőle valami rituálé keretében jövő nyáron, addig nem érdekel). de hát legszívesebben visszamentem volna érte azonnal, hagyjuk az egészet a francba. olyan egyébként, mintha ezen a héten kezdett volna el leesni a gyerekeknek, hogy miről is szól ez a bölcsi-téma, ma más is zokogó gyereket hagyott ott. úgyhogy most aktív figyelemelterelés a délelőtti program, eddig leadtam patikában a lejárt gyógyszereinket, bevásároltam a rossmannban, meghallgattam jó sok hangüzenetet, becsomagoltam egy szoknyát, amit eladtam vinteden, írok blogot, és elfutok majd még a könyvtárba is, mert a könyvtárosnő pénteken olyan elképesztően gyönyörű norvég történetekkel bombázott meg, hogy kell az utánpótlás. nem tudom, ismeritek-e vigdis hjorth-t, az egyik könyv tőle volt (anya meghalt?), és neki van meg még egy regénye itt a kertvárosi könyvtárban. de a polár kiadó egész sorozata kecsegtető: sok-sok skandináv humorral, iróniával megtűzdelt borongás.

tegnap pedig voltunk az első genetikai ultrahangon, ahol a kisbabánk annyira jófej volt, hogy irtó gyorsan végeztünk, ergo irtó gyorsan fellélegezhettünk. úgy tűnik, minden rendben vele, és a méretei alapján maradt a ciklusom szerint számított születési dátum, ami egy nappal van csak apukám szülinapja után márciusban. szóval lehet majd fogadásokat kötni a családban, hogy sikerül-e összehoznunk egy dupla szülinapot. a nemét n. fogja először megtudni, nagyjából két hét múlva, amikor megjön a genetikai vérvétel eredménye, és akkor utána jöhet a gender reveal, hát jéééézusom. már csak azt nem bánnám, ha addigra tudnék jóízűen enni, bármit. (bár mostanában, ha jó időben kapom el, akkor az édességek egész jól csúsznak, szóval van némi progresszió.)

viszont most megpróbálok olvasni egy kis pszichiátriát is, mert szeretnék visszarázódni agyilag, legalább egy kicsit. két hét múlva ilyenkor újra orvos leszek, még eléggé elképzelhetetlen.