great expectations.

great expectations.

2026. november 18., szerda

annyira büszke voltam a héten: először is sikerült elintézni a jogsim meghosszabbítását végre, amit hetek óta húztam, mert nem volt a rendszerben három éven belüli fényképem, ami a két kattintásos online ügyintézéshez kellett volna, de most akkor van újra jogsim, szóval kipróbálhatom én is n. szuperszép új autóját, juhúú! másrészt az egyik délután felhívott az egyik általam tutorált rezidens, hogy elakadt a részben közösen explorált beteg státuszának a megírásával, és itt most nyilván nem attól vagyok odáig, hogy szakmailag számít a véleményemre, hanem hogy ezek szerint átment neki, hogy ezek a kis nüanszok tényleg fontosak a pszichiátriában, és milyen jó, hogy lehet róluk előrevivően beszélgetni. 

közben megvan a karácsonyi bulink helszíne is, amit végül én találtam iszonyú nagy szerencsével. tegnap gyorsan elszaladtunk p.-rel megnézni, és hát tényleg nagyon klassz lesz, remélem. 

2026. november 15., vasárnap

képzeljétek, letört a kertünkben lévő, elképesztően öreg fűzfa egyik vastag ága - kis túlzással a fa egyharmada -, amíg nem voltunk itt. fogalmam nincs, mikor lehetett akkora szél, ami ezt okozta, mindenesetre nagyon hálás vagyok, hogy nem voltunk itthon. a korábbi két kertészünk megvizsgálta elvileg, és mindent rendben talált, de most nyilván látszik, hogy korhadt szegény teljesen belülről, szóval fog kelleni egy igazi szakértő ahhoz, hogy kitalálhassuk, mi legyen a maradék fával. nagyon remélem, hogy nem kell kivágni, a szívünkhöz is nőtt a négy év alatt, meg eléggé kellemes árnyékot ad egész nyáron.

hazafelé különben n. új autójával jöttünk a gyerekekkel, ami pont pénteken érkezett meg, és nagyon-nagyon szép és menő. én kirakattam magam a belvárosban, hogy el tudjak intézni ezt-azt - kicsit rémisztő, hogy nemsokára tényleg karácsony -, szereztem mikulásra LEGO-kat és lush fürdőbombákat, meg néhány ötletes diy készletet a tigerben az adventi időszakra a srácoknak. sőőőt, még arra is volt időm, hogy összeírjam, hogy mik gyűltek össze eddig, szóval most egész nyugodt vagyok, és a basic mikuláscsokik beszerzésén kívül nagyjából készen állok a decemberre. 

és hogy még tovább fokozzam: beszaladtam végre a fabrikba a 13-as tározóért (ami a novemberi közös könyv), adományoztam egy kávényit a kuckónak, és még bele is olvastam a könyvbe az általam is designolt olvasókuckóban. mi ez, ha nem egy igazi luxusvasárnap.

2026. november 14., szombat

megy most is az online képzés, és minden ilyen alkalommal beigazolódik, hogy képtelen vagyok a képernyőn keresztül figyelni, de tényleg képtelen. elkalandoznak a gondolataim, elkalandozik a motivációm. az előbb például ránéztem az ággyal szemben lévő fogasra, ahol egymás mellett lóg a lila alapon fehér virágmintás pulcsim, a leopárd mintás giga-táskám, a kaktuszmintás rózsaszín kistáskám és a mediterrán stílusú vyf sálam, és annyira, de annyira elöntött a boldogság, hogy ez a gyönyörű színkavalkád hozzám tartozik. arról nem is beszélve, hogy a héten voltam manikűrön, és életemben először lett egy lightosan 3D-s (és persze nagyon eklektikus színvilágú) körmöm, amire pár hónapja már eléggé csorgatom a nyálam. szóval minden alkalommal ugrálhatnékom lesz, amikor ránézek a kezemre.


2026. november 13., péntek

megérkeztünk siófokra - n. holnap itt fut félmaratont, úgyhogy jöttünk gruppieskodni családilag, tökjó lesz. az ideúton közben nyomtam az online képzést, az egyik fülemben a mélyolvasás, a másikban gryllus, azért még jó, hogy nem lesz a végén vizsga. 

á. most kezd különben abba a korba lépni, amikor egyre élénkebb a fantáziája, és már verbalizálni is tudja, ami a fejében megy. tökre emlékszem a saját ilyen időszakomra, iszonyú sok mindentől féltem a túl élénk képzelőerőm miatt, de soha eszembe sem jutott megosztani bárkivel. hihetetlenül hálás vagyok, hogy ő elmondja nekem, olyan pozitív visszacsatolás ez, aminél klasszabbat el sem tudok képzelni.

 

2026. november 11., szerda

annyira írnék arról, hogy milyen izgalmas eseteink vannak, és milyen döbbenetes családdinamikák sokszor, de nyilván még a leghomályosabb megfogalmazás is túl konkrét lenne, szóval mesélek inkább arról, hogy milyen übercuki pizsamákat vettem a gyerekeknek a nextről (j.-nak markolósat, á.-nak rinocéroszosat). meg persze, hogy nem bírtam ki, és szereztem matchy-matchy karácsonyi pizsamákat is (skót-felföldi marhásat, ami az egyik közös kedvenc állatunk á.-nal, még a boci boci tarkát is átköltöttem neki skót-felföldi marhára). 

és ugyan nagyon igyekszem távol tartani magam egy csomó pénznyelő honlaptól, de egyszerűen annyira elképesztően jók a karácsonyfa díszek például a butlersban, hogy ott is elcsábultam. a telefonomba lassan egy hete vezetek egy listát a mindenféle csinálandókról, amik random eszembe jutnak, és hát, be kell látnom, hogy ennek a listának is minden második tétele valamiféle vásárolandóról szól. közepesen olcsó dopamin, i know.

2026. november 9., hétfő

sejtettem, hogy nem lesz könnyű megtalálni az időt az írásra, de ez azért már az igazán bosszantó szint. mondjuk legalább visszaigazolja azt, amit érzek, tudniillik, hogy tényleg állandó rohanásban vagyok, és mégsem érem utol magam. 

aminek teljesen ellentmond különben a belső megélésem. a hétvégi irodalomterápiás képzésen (ez most a 150 órás önismereti modul második alkalma volt) az első feladat az volt, hogy mindenféle gyönyörű fákat ábrázoló kártyákból kellett kiválasztani azt,  ami a leginkább megjeleníti az aktuális állapotunkat. az én képemen egy gyönyörű őszi fa állt, hulló falevelek, nagy kupacban gyűlő avar, a fán pedig egy kis kunyhó, ahová csak egy keskeny lépcső vezet fel. na, és ez az a kunyhó, ami számomra tökéletesen megtestesíti azt a békés, cosy, befelé fordulós létállapotot, azt a burkot, amiben vagyok. életemben talán először nem zavar a gyűlő avar (a listámon gyűlő feladatok), a szél, ami megtépázza a fámat (a mindenféle külvilágbeli történések), és miközben hihetetlenül aktív és effektív vagyok a fizikai síkon, valójában ott kuckózom a meleg takaró alatt egy bögre kakaóval. 

2026. november 4., szerda

huhh, tudom, hogy ultraciki, de mi tegnap óta mikulásos és karácsonyi dalokat éneklünk esténként. sőt, á. olyannyira be van zsongva a témára, hogy még utána is mikulásról kell beszélgetni a lefekvési szeánsz utolsó részeként. egyelőre az összes fogós kérdésre kimerítő (és kielégítő) válasszal tudtam szolgálni, de nem tudom, mi lesz itt jövőre, egyszerűen túl okos ez a gyerek. 

mindenesetre most bezsongtam én is, úgyhogy végignyálaztam a next fél karácsonyi kínálatát, rendeltem karácsonyi mesekönyveket meg kis apróságokat az adventi naptárba a dm-ből, és csak azért nem várom a decembert, mert egyrészt nem tudom, hogyan fogok tudni mindent időben megvalósítani, másrészt az lesz az utolsó munkahónapom, és annyira sok izgalmas eset van most, hogy előre fáj a szívem.