a pozitív átkeretezés jegyében tulajdonképpen örülök ennek a kényszerűen a gyerekszobában töltendő órácskának, mert így legalább biztosítva van a blogvemberem.

ma különben hosszú idő után egy zéró kiborulásos napot zár a családunk, zökkenőmentes reggeli készülődéssel (pedig a kiflis futár csomót késett a beígért friss kiflikkel), és valóban minőségi minőségiidővel az ovi után. 

j. pedig szintén cuki hangulatában volt, de annyira, hogy még a hétvégén megkezdett kollázs-festményemet is folytatni tudtam, amíg ő az akrilfilceimmel játszott célbadobósat. elképesztő jó labdaérzéke van különben, tök ügyesen céloz és dob, szinte látom magam tíz évvel később a kosárlabdapálya lelátóján sikoltozva. ennél már csak a muzikalitása nagyobb, újabban állandóan bekapcsoltatja velem a hangszórót, és kifejezetten látni, melyik dalt élvezi, és melyik közömbös a számára. 

jaaaaj, miért nem lehet ilyen az összes nap?