délelőtt kiraktam a tegnap kapott ezer darabos puzzle/t, amin a gyerekek vannak egy kivételesen cuki pózban (egymáshoz bújva, és á. még vigyorog is!). teljesen rá tudok kattanni a kirakózásra, v. a zemplénben is meglepett egy szintén ezer darabos jégmadárral - igaz, ahhoz azért kellett négy nap, meg némi testvéri közbenjárás.
délután pedig elmentem az olvasslipótos könyvklubra, ami egyben író-olvasó találkozó is volt. p. szathmáry istván első regénye (bánatos férfiak kézikönyve) volt az olvasmányunk, és bár a könyv továbbra sincs benne 2025 top10-es listájában számomra, tök sokat tágított a látószögemen a beszélgetés ezzel a kedvesen önironikus és nagyon intelligens pasival. a dedikáláshoz rajz is járt mindenkinek - mivel eredetileg grafikus -, én egy madarat kaptam, aki mindkét gyereknek nagyon tetszett, mert persze itthon részletesen ki lettem faggatva az élményeimről (na, nem a 14 hónapos j. faggatott ki, de á.-t még az is érdekelte, hogy miről szólt a könyv).
(és mielőtt bárki abba az illúzióba ringatná magát, hogy micsoda szuper idilli és szuper felnőtt napom volt itt kisgyerekes anyaként: délelőtt valamelyik fiú fixen verte a terasz ajtaját, amíg én kint voltam, a délutáni alvás eleje szokásosan közelharc-jellegű volt, az indulásomkor úgy zokogott á., hogy majdnem visszafordultam a kapuból, most pedig a gyerekszoba szőnyegén kucorogva pötyögöm ezt a bejegyzést. holnap újra ovi - őszintén fogalmam nincs, örüljek vagy rettegjek.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése