nem tudom, a csillagok állása változott-e meg vagy egyszerűen ennyit nyom a latban, hogy a takonykór melyik fázisában vagyunk, mindenesetre ez az utóbbi másfél hét mérföldekkel élhetőbb, mint előtte a komplett október. igaz, ma az egyik óvónő elkapott, és kipasszírozta belőlem, hogy legyek szmk-tag. mondtam neki, hogy ez színtiszta zsarolás, hiszen tudja, hogy mennyire hálás vagyok, amiért nyitottak és rugalmasak voltak a kezdetektől, és most van egy ügyes óvodás kisfiam. holnap meg valami tanfelügyeleti interjúval, vagy mivel kezdem a napot (ebbe a csőbe még szeptemberben húztak be, amikor teljesen el voltam érzékenyülve, hogy á. a harmadik héten már magától bent szeretne aludni) - tudok élni, na.

különben meg annyira odáig vagyok a gyerekeimért.

j. a délelőtti tornán egyre együttműködőbb, és olyan cukin fejezi ki, amikor valamelyik feladat tényleg a szája íze szerint való. a buszon is megint meghódított egy bácsit, annyira figyelte ugyanis, ahogy beszél (mármint a bácsi, j. ugyanis tökéletesen megelégszik továbbra is az intenzív pantomimezéssel), hogy azt lehetetlen volt figyelmen kívül hagyni. 

á.-nak pedig küldött megint a konduktor lány egy oldalnyi mondókát - aktuális libás tematikában -, amiből néhányat elmondtam neki, mondjuk darabonként háromszor, majd a kádban az összeset elismételte kristálytisztán. azt csak gyanítom, hogy hibátlanul, mivel én magam egyet sem

jegyeztem meg.