vettem egy rakás tulipánt a fény utcain, és ettől valahogy teljesen pénteki hangulatom kerekedett. talán mert ott eddig még csak hétvégén jártam (aka tudatalattim rejtélyes bugyrai).

(szóval holnap nem megyek be a klinikára. szombaton?!?)

meg azon is gondolkodtam, hogy vajon ha hamarabb ismerem meg neil gaimant (köszikösziköszi, m.!), akkor vajon nem lett volna-e kevesebb drámaiság az életemben. mint mondjuk így, hogy linn ulmann meg bartisattila meg szabómagda meg tolsztoj meg sorolhatnám, ki más lelki mélységek.

(amúgy bemegyek holnap. és amúgy ezt az osztályt egészen szeretem. amúgy még az is lehet, hogy nekik nem bolticsokit sütök a végén.)