reggelente a séta a hídon, minden napom hálaadással kezdődik. fogod a kezem a képzeletemben, és meg vagyok nyugodva. még mindig tökéletesen egymásba illenek az ujjaink.
túl sok a szó, belém ragadtak, de ez sem baj most. jó vagy rossz, jó vagy rossz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése