újpestközpont, végállomás, hányszor hallottam tizenhét év alatt.

és hány másik megállót, 

és én hányszor voltam a megállója valakinek.

és nekem.

hozzá kell szokni a gondolathoz 

(vajon mikor fog megtörténni).

még mindig rá tudok csodálkozni, hogy

ugyan szebb lenne a kikötő, és szebb

lenne a horgony,

de állomása lehetek csak valakinek.

még csak nem is vég.

és mindig irigyeltem, aki bátrabb nálam.

(nem nehéz nálam bátrabbnak lenni, 

és nem nehéz az irigység.)

újabban megint papírra írok, de csak 

ceruzával. azért jobb, ha ki lehet törölni.