minél inkább próbálom a testem-lelkem lefárasztani futással, észbontóan sok sétálással, festéssel, írással (a takarításról nem is beszélve), fáradtság helyett annál több energiám keletkezik. félreértelmezi a testem az igyekvéseimet. vagy ez régen is így volt? meglehetősen lyukacsos az önéletrajzi memóriám.

murakami haruki akarok lenni. (kivéve, hogy európai, nő, majdnem-harminc éves és 175 centi magas. de az írás meg a futás jöhet.)