tegnap ismét szabályt szegtem, és életemben először elmentem szoláriumba. az első klausztrofóbiás rohamon túljutva kifejezetten alig akartam eljönni a tengerpartról, ahová képzeltem magam. nem állítom, hogy minden héten fogok járni, mert az ellenérzéseim továbbra is megvannak, de annyit bátran leszögezhetek, hogy jobb, mint hazafelé bőgni a metrón.

a fészbúkon meg már megint olyan fiú írt, akit vagy ötvenszer leráztam korábban, ráadásul legutóbb sem a múlt hónapban (de talán még nem is a múlt évben). soha felfogni nem fogom, miért és hogyan és miértakkor és honnan (és minek) jönnek ezeknek a random fiúknak ezek a random rámgondolásai. se fölös energiám, se fölös szia és te hogyvagy-om nincs a számukra. nem vagyok nyitva, ki fogom írni bárhova.

az oldalsáv összes blogjának végigolvasására viszont volt energiám, ó, tökéletes, egésznap pizsamás szombatok. bár az esti osztálytalálkozóig illene letusolnom, ugye (?).

és végül egy újabb irigyelhető őstehetség: