(mindennél biztosabb vagyok benned.)

azt szerettem volna ma, ha nincsenek szemeim. be kell őket kötni, kivágni vagy kiégetni, legalább. ide a vakság nem elég, ez a túlcsordult őrület akkor is ott tükröződne. 

(minden zsigeremet te töltöd ki, miért pont a szemeimet hagynád ki.)

persze, nincs új a nap alatt, és nincs semmi baj, semmi baj nincs, baj nincs semmi. simán el lehet élni akár három hónap híján kilencvenkét évig is úgy, hogy minden nap megbánod, amiért nem voltál elég bátor hinni, hogy életed szerelme hazajön a háborúból, és két hét ismeretség után hozzámentél valaki máshoz a fronton. ki tudja lesz-e bárkid rajta kívül, ki merne rád követ vetni. és simán ki lehet bírni, hogy béke van, hazatért mindenki, te meg mész a gyárba, és ott jön ő. megálltok, beszéltek pár mondatot, aztán soha többé, bár mintha pápára költözött volna, és úgy hallottad, feleségül is vett valakit. és simán lehet valaki más a férjed hatvanhat évre, ma is sírsz, ha rágondolsz, hatvanhat év, észre se vettük közben, milyen hosszú. és simán fájhat egy döntés szűk hetven éven át, nem halsz bele, bármennyire ez van már csak hátra. 

mondjuk most nincsen háború. 

mondjuk most neked kell dönteni.