először is, köszi, marcipán és köszi, mia. mert tőlük kaptam a játékmeghívót, és persze vannak szabályok, az első, hogy linkeljem őket be, akiktől kaptam. aztán meg kell magamról osztani hét darab dolgot (lehet különleges, lehet hétköznapi). ez jön most.
(tovább is kellene adni másik hét bloggernek, amit nem fogok megtenni, mert az általam olvasott és hőn szeretett blogok tematikájába nem annyira illenek bele az efféle játékok, vagy tőlük kaptam, vagy már megkapták, mint ivory. azért j.l.s.-nak felajánlom, főleg azért, hogy írjon végre már blogot [ha ez email lenne, akkor ide raknám a szmájlit,képzeljétek hozzá].)
tehátakkor.
1. nagyon sokáig utáltam a kórházakat, féltem tőlük tulajdonképpen. elfogódottság, lányos zavar volt bennem mindig és szégyen, amiért fogalmam nincs, hogyan kell viselkedni, az összes beteg engem néz (nagymamám szobatársai, mondjuk, gyerekkoromban), és biztos rosszul csinálok mindent. és émelyegtem a kórházszagtól, és elkezdtem izgulni a kórházszínektől, mindenféle szívdobogások jöttek rám. ez még az egyetem elején is így volt, röhögtem magamon, hogy milyen orvos leszek. aztán útközben valamikor elmúlt, a maradványtünetem mindössze annyi, hogy emlékszem a kiszolgáltatottságra és a bizonytalanságra (még ha nem is a beteg, hanem a látogatói oldalról), és igyekszem maximálisan enyhíteni.
2. rettegek a hivatalos telefonoktól, általában napokig (ha nem hetekig) tart magam rávenni, hogy a saját ügyeimben felemeljem a kagylót. most viszont rengeteget kell telefonálnom mindenféle idegeneknek, mert a pácienseimmel nyilván nem tehetem meg, hogy összevissza halogatok. és tökjól megy, újabban már nem is izgulok, szóval kész terápia ez a munka. egyébként fogalmam nincs, honnan ez a fóbiám, mert soha trauma nem ért, és minden további nélkül képes vagyok arra, hogy kerek és értelmes mondatokban beszéljek spontán.
3. világéletemben rossz alvó (konkrétan elalvó) voltam, és mindig ún álmodozásokat csináltam, miközben próbáltam elaludni. és ezekben az álmodozásaimban gyerek-meg kamaszkoromban mindig annyi idősnek képzeltem el magam nagyjából, amennyi most vagyok.
4. gyűlölöm a macskákat, de tényleg, őszintén. nagyon ellenszenvesek, egyáltalán nem tudom őket szépnek látni, se aranyosnak, és nem értem, hogy lehet bárki macskás, amikor itt vannak a kutyák. (persze, képes vagyok magamat megemberelni olyanok kedvéért, akiket szeretek, és akikről tudom, hogy szeretik a macskákat/macskájuk van. ilyenkor általában azzal hárítom a témát, hogy saaaaajnos, allergiás vagyok a macskaszőrre, ami mindenki szemében legalizálja, hogy nem barátkozom velük.)
5. amikor igazolt versenyző voltam (kéttusa), otthon sose vallottam be, amikor verseny lett volna, úgyhogy végül egyre se mentem el. ezt azzal szoktam magyarázni, hogy mert utálok versenyezni, ami igaz is, de valójában mégiscsak mérhetetlenül kompetitív természetem van. versenyezni viszont tényleg nem szeretek, úgyhogy lényegében egyedül magammal kompetálok, azt viszont folyamatosan. eléggé nyerhetetlen a helyzet.
6. nagyon sokáig azért nem festettem a körmöm, mert azt gondoltam, sose leszek rá képes. és ugyanez volt a magassarkúval vagy a kontaktlencse-használattal is. ami miatt konkrét három évet vártam, hogy elmenjek egyáltalán szemészhez, hiába éreztem, hogy romlik a szemem. a szemüveg hordása nyilvánosság előtt kizárt (vö. hiúság magasiskolája, hiába áll mindenki szerint jól), a lencsével kapcsolatban pedig az volt a téveszmém, hogy úgyse fogom tudni berakni. aztán de. és magassarkúban is tudok járni. (körmöt festeni továbbra sem tudok szépen, de szerencsére van aceton meg van géllakk, úgyhogy újabb first world problem, solved.)
7. életemben most (decemberben) írtam először szerelmes levelet. és nagyon szép szerelmeslevelet tudok írni.
és kész. nem tudom, miért pont ezek jutottak eszembe, mert írhattam volna arról is, hogy még három éve is elképzelhetetlen volt, hogy tej nélkül igyak kávét, most viszont imádom úgy is. vagy hogy menthetetlenül sznob vagyok, és fontosnak tartom, hogy legyen sok pénzem, hogy igényesen nézhessek ki, hogy igényes helyeken finomakat ehessek, hogy elmehessek kiállításokra, hogy utazhassak, hogy lehessen egy ultratökéletes lakásom. vagy, hogy rendkívül fontosnak tartom a külsőségeket, és képes vagyok megvetést érezni az elhanyagolt hajú és szemöldökű nők iránt. és mielőtt bárki tiltakozna, azt is gondolom, hogy egy makulátlanra sminkelt, szemöldökszedett arc, egy talpig nőnek öltözött test is csak attól lesz szép, ha van mögötte egy legalább annyira ápolt belcsíny. de igenis mindkettő kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése